Amikor Bétsaidába érkeztek, egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg.
Ő pedig a vakot kézen fogva kivezette a faluból, azután szemére köpve rátette kezét, és megkérdezte:
"Látsz-e valamit?"
Az felnézett, és így szólt: "Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak."
Aztán Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. Jézus ekkor hazaküldte őt, és azt mondta: "Még a faluba se menj be!"

Mk 8,22-26.

TISZTÁNLÁTÁS

Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent. (Mk 8,25)

Ifjúsági vezetőnek lenni a gyülekezetemben nem könnyű feladat. Nem neveltem tizenéveseket, és nincs gyakorlatom a velük való munkában. De ez a szerep olyan élményeket adott nekem, melyek teljesen átformálták keresztény életemet.
Múlt ősszel az egyik nap a templomi vasárnapi iskola helyett autókba ültettük kamaszainkat, és elmentünk egy közeli idősek otthonába.
Amikor odaértünk, a nővérek éppen tálalták az ebédet.
Az étkezőben néhány tizenévesünk beszélgetett, nevetgélt, énekelt, sőt, volt, aki táncra is perdült a lakókkal. Mások ágyhoz kötött betegekhez mentek.
Láttam, amint az egyik kamasz egy idős úrhoz hajol, és kedves szavakkal köszönti őt. Egy másik szobában egy fiú egy idősebb hölgy ágya végébe ült, és egy apró keresztet tett a kezébe. Ő mosolygott és Krisztusba vetett hitéről beszélt. A főteremben egy kamasz gitározott, miközben mások díszítették a helyiséget.
Rájöttem, hogy eddig én nem láttam a lehetőséget ezekben a fiatalokban. Aznap tisztábban kezdtem látni, úgy, mint a vak ember a mai igében. Jézus nem mondott le arról az emberről, és rólam sem mond le.
Azon a vasárnapon a tizenévesek cselekedeteiben élő példáját láttam, mily hatalmas Krisztus szeretete, mely mindnyájunkat megváltoztat.

Imádság: Urunk, segíts megosztani szereteted másokkal. Köszönjük, hogy megláthatjuk szeretetedet a világban. Ámen.

Ma keresni fogom másokban az Istentől kapott értéket.
Brenda L. Saldana (Puerto Rico)