Ez János bizonyságtétele. Amikor a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék tőle: "Ki vagy te?" Akkor vallott, és nem tagadott.
Ezt vallotta: "Én nem a Krisztus vagyok."
Erre megkérdezték tőle: "Hát akkor? Illés vagy te?"
De kijelentette: "Nem az vagyok." - "A próféta vagy te?"
Így válaszolt: "Nem."
Ezt mondták tehát: "Ki vagy? - hogy választ adhassunk megbízóinknak: mit mondasz magadról?"
Erre ő így felelt: "Én kiáltó hang vagyok a pusztában: készítsetek egyenes utat az Úrnak, ahogyan Ézsaiás próféta megmondta."
A küldöttek között voltak farizeusok is, és ezek tovább kérdezték őt: "Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem pedig a próféta?" János így válaszolt nekik: "Én vízzel keresztelek. De közöttetek áll az, akit ti nem ismertek, aki utánam jön, és akinek saruja szíját megoldani sem vagyok méltó." Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.
Másnap János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt: "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét! Ő az, akiről én megmondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőzött engem, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt, de azért jöttem, és azért keresztelek vízzel, hogy ismertté legyen Izráel előtt."

Jn 1,19-31.

MÉLTÓ A BÁRÁNY

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. (Mk 12,30)

Mindannyian tudjuk, milyen nehéz a kritikát elfogadni, főleg, ha teljesen meg vagyunk győződve a magunk igazáról. Amikor a professzorunk kiosztja a legjobban megírt dolgozatunkat, zokon veszünk minden megjegyzést pirossal a lap szélén. Idővel azonban megtanuljuk értékelni a szeretetből fakadó kritikát: amikor a házastársunk vagy az igaz barátaink készek rámutatni a hibáinkra, hogy tudjunk rajta változtatni.
Egy ilyen barát Keresztelő János is.
Ha el akarjuk fogadni Krisztust, aki életünk minden pillanatában jön hozzánk, eszünkbe jut János felhívása, hogy fordítsunk hátat a bűnnek, és kezdjünk minden nap új életet.
János a megtérés keresztségét hirdette a bűnök bocsánatára (Mk 1,4 és Lk 3,3), bűnbánatot, mellyel elfordulunk a múlandó dolgoktól, és arra figyelünk, ami igazán számít.
János határozottan megmondta követőinek, hogy nem ő az, akit várnak. Ő csak egy prédikátor, aki az élet végső forrására mutat, Jézusra, amikor kijelenti: "Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!" (Jn 1,29)

Ádventben számba vesszük, kik azok az emberek vagy mik azok a másodrendű dolgok, amik elvonják a figyelmünket, és visszatérünk Krisztushoz, az öröm és békesség végső forrásához.

Imádság: Istenünk, adj nekünk bölcsességet, hogy felismerjük a kevésbé fontos dolgokat, és hozzád fordulva téged imádjunk, mint életünk forrását! Ámen.

Ma a legnagyobb felé, Krisztus felé fordulok.
M. Thomas Thangaraj (India)