Porszem ember vagyok, a sok porszem között,
de mióta Jézus, szívembe költözött,
Ő a dicső szobrász, formálgat engemet,
szebb dicső életre készíti lelkemet.
Hála, idősen is, eszköze lehetek,
Vele: tűzön - vízen, keresztülmehetek!
Amíg Vele járok, nem ijeszt félelem,
kezében tudhatom, megváltott életem!
Övé már régóta szívem, kezem, lábam,
bennem: Ő világít, e sötét világban.
Mert még ma is sokan, sötétségben mennek,
és ha nem látnak fényt, örökre elvesznek.
Porszem ember vagyok, sivatagi vándor,
lelkem kis sátora, már viharvert sátor.
Jézussal vonulok, lelki sivatagban,
Vele bátran megyek vészben, viharokban.
Csak csodálni tudom, hogy engem, porszemet,
még ha megbántom is, így óv és így vezet.
Ő a dicső Király, Világ Teremtője,
porszem bűnösöknek, áldott Megmentője!
Nem csak lejött hozzánk, hanem meg is váltott,
hol halál aratott, Ő egyedül járt ott!
Áldozatos harca, győztesen ért véget!
Mégis kész győzelmét megosztani, véled.
Lehetsz hű gyermeke te is, az Atyának,
ám csak úgy, ha hátat fordítsz a világnak!
Pecznyík Pál
Celldömölk
2012. VII. 18.
Kommentáld!