Köszönöm, Uram, hogy szólsz hozzám,
Egészen személyesen.
Megnyitod a fülem, szívem,
Hogy azt megérthessem.
Te alkottál, teremtettél
A Magad számára,
Mégpedig azért, hogy az életem
Ne mások kárára,
Hanem javára élhessem.
A kagylóban gyöngy születik,
Ha fájdalom éri,
Az én földi éltem márpedig
Tele van szenvedéssel.
Érlelj belőlük egy-egy gyöngyszemet!
Te alakítottad így a sorsom.
Hadd fogjam meg a kezedet,
És munkáld ki bennem kegyelmesen,
Hogy bár könnyek között,
De szívből ki tudjam mondani,
Úgy, mint aki engedelmes eszközöd:
„Legyen úgy minden, ahogy akarod!”
Csak használj úgy, hogy a keletkezett gyöngyök,
Füzérként, láncként összefűzve
Téged tükrözzenek vissza, és a göröngyök,
Mik a rögös úton akadályoznak,
Szelíd lankává simuljanak,
Nekem pedig segíts, hogy
A Te kezedbe mind jobban belesimulhassak.
Megszenteltél, ahogy mondtad,
Ez pedig azt jelenti,
Hogy kiválasztottál, elkülönítettél,
S az életem az jellemezheti,
Hogy mind jobban Neked szolgál.
Segíts, hogy másokért éljek,
Ha nehézség, fájdalom jön,
Még attól se féljek,
Mert eddig is velem voltál.
Megmutattad szabadításod
Számtalan szorult helyzetből,
Hogy mint minden műved, alkotásod
Ebben a teremtett világban,
Én is dicsérhesselek,
És majd odafönn a mennyben
Örökké dicsőíthesselek!
1998. október 9.
Sántáné G. Sára
Kommentáld!