C.H.Spurgeon: A HANG...

Imádkozott...
Azt gondolta, hiába esedezik. Könnyek omlottak szeméből; szíve elnehezült; hiába keresett kegyelmet, nem talált.
Újra és újra, majd megint csak újra a mennyei kegyelem trónját ostromolta, és zörgetett a kegyelem ajtaján.
Elmondani sem lehet, mennyire nehéz malomkő nehezedett lüktető szívére, és milyen nehéz vas-súlyok ették bele magukat lelkébe. Fogoly volt, fájdalmas kötelékek között; igen, ahogy gondolta: a kétségbeesés mély fogságában senyvedett, megláncolva, hogy mindörökre elveszett legyen.

Majd egy napon ez a szegény rab egy Hangot hallott, amely így szólt hozzá: ,,Oda, oda - menj a Golgotához!"
Ő azonban megremegett e hangra, s ezt kérdezte: ,,Miért mennék oda, hiszen legsötétebb bűnömet ott követtem el; vétkeimmel Megváltómat ott gyilkoltam meg! Miért is mennék oda - hogy lássam meggyilkolt tetemét annak, aki pedig testvéremül született a nyomorúság idejére?"
A Kegyelem azonban intett feléje, és hívta: ,,Gyere, gyere, ó, te bűnös ember!"
És ő követte. A láncok húzták kezét-lábát; alig tudott vánszorogni. S a Pusztulás fekete keselyűje még mindig ott körözött felette.

Ám ő csak egyre kúszott tovább, ahogy csak bírt, mígnem aztán odaért a Golgota hegyének lábához. A hegy csúcsán egy keresztet látott; a kereszten lévőnek a kezéről, lábáról és oldaláról vér csepegett le. A Kegyelem ekkor megérintette a rab fülét, és így biztatta őt: ,,Hallgasd csak!"

És ő hallotta, ahogyan ez a vér beszélni kezd, és az első dolog, amit mondott, ez volt: ,,Szeretet!"
És a második: ,,Kegyelem!"
A harmadik: ,,Bűnbocsánat!"
Majd ezt mondta: ,,Elfogadás!"
És aztán ezt: ,,Gyermekké fogadás!"
Majd így folytatta: ,,Biztonság!"
S az utolsó dolog, melyet suttogott, ez volt: ,,A Menny!"

És a bűnös ember hallotta e drága hangot, és ezt gondolta magában: ,,Ez a vér vajon HOZZÁM beszél?" És a Lélek így szólt: ,,Igen, hozzád - hozzád beszél."

És ahogy hallgatta, ó, de gyönyörű zenének hallatszott ez szegény, gondterhelt szívének - merthogy közben a kétségei egy pillanat alatt tovatűntek! És a bűntudata is megszűnt. Tudta jól, mennyire gonosz volt, de látta, hogy minden gonoszságát elmosták. Tudta jól, mekkora bűnös volt, de látta, hogy bűneiért engesztelést kapott azon a drága véren keresztül, mely onnan, a Golgotáról eredt. Azelőtt tele volt félelemmel; rettegett az élettől és rettegett a haláltól; de most már nem gyötörték e kínok: örömteli bizonyosság szállt szívére.

Krisztusra nézett, és így kiáltott: ,,Tudom, hogy az én Megváltóm él!" - s karjaival átölelte a Megváltót, és énekelni kezdett: ,,Ó, most már bizonyosságot nyertem; mert ez az áldott vér kiontatott értem!"

És a Kétségbeesés elmenekült, a Pusztulás pedig messzire űzetett.

És helyettük az Üdvbizonyosság ragyogó, hófehér-szárnyú angyala érkezett:
,,Elfogadottá lettél ama Szeretett Fiúban:
Isten kiválasztott téged, értékes, becses vagy:
az Úr gyermekévé lettél, és az is maradsz,
mostantól fogva örökké - kedves gyermeke az Úrnak!"