KRISZTUS AZ ATYA JOBBJÁN
Fent van Néked, Közbenjáróm
az Atyánál székhelyed.
Honnan nagy hatalmas kézzel
szolgáid védelmezed.
Fent ülvén a dicsőségbe‘
koronát fejedre téve
áldnak és dicsérnek ott
s hódolnak az angyalok.
Elvégezted nagy munkádat,
Önmagad feláldoztad.
bűnei kötelékéből
népedet feloldoztad.
Azzal nékünk üdvöt adtál,
hogy miérettünk meghaltál.
Hogy a sírból kijöttél,
feltámadást szereztél.
A Te működésed mostan
a szentélyben odafent,
Hogy terjeszd az élet-erőt
Igéd által idelent.
Bárkinek is adsz kegyelmet.
kik Tehozzád hittel jönnek;
Nékünk azt már megadtad,
vegyed érte hálánkat.
Néped neve fel van írva
melledre, ó, Jézusom.
Akik Hozzád jönnek sírva,
elfogadod, jól tudom.
Képviselve vagyunk Véled,
Isten elfogadott téged
mi helyettünk. És Te ott
készíted a hajlékot.
Nem felejtkezel meg, ó, Te
azokról sem Jézusom,
Kik még a világban élve
nem haladnak utadon.
Értük kéred szent Atyádat,
hogy kímélje meg e fákat,
melyek még gyümölcs helyett
csak levéllel díszlenek.
Szenvedésed érdemét
az Isten tudja jól, nagyon,
És helyettesítesz minket
örömmel mindenkoron;
Azon vagy, hogy Isten nékünk
adjon békét, legyen vélünk,
s hozzád vonja mindazt majd,
ki eddig távol maradt.
Ó, nagy Főpap, légy Te áldva,
hogy oly jó vagy mihozzánk,
Nem vagy olyan messze tőlünk,
áldásod adtad reánk.
Érdemeddel védj meg minket,
esedezzék értünk Lelked,
S ha e földről távozunk,
végy öledbe Jézusunk.ÁMEN
/?/
Kommentáld!