A dicséret azt jelenti, hogy jó dolgokat mondunk valakivel, jelen esetben Istennel kapcsolatban. Szüntelen dicsérettel tartozunk az Úrnak.
A „szüntelen” alatt azt értem, hogy egész nap. Dicsérjük Őt amiért mindent csodálatosan megalkotott, és mindazon dolgokért, amiket az életünkben tett, és még ezután fog tenni.
Hálával tartozunk Neki mindenkor. Adjunk hálát, amikor jól mennek a dolgok és akkor is, amikor nehézségekkel küzdünk. Amikor az imánk csak állandó kérésből áll, és hiányzik belőle a hálaadás és dicséret, akkor az elárul valamit a jellemünkről.
A telhetetlen emberek csak kérnek, kérnek és kérnek, és soha nem értékelik azt, amit már megkaptak. Nem hiszem, hogy Isten ránk árasztaná mindannak a teljességét, amit eredetileg nekünk szánt, amíg nem tudunk hálásak lenni mindazért, amit már nekünk adott.
Az erőteljes élet kulcsa a hálaadásban rejlik. Az egyik módja annak, hogy „szüntelenül imádkozzunk” az, hogy egész nap hálásak vagyunk, dicsérjük Istent jóságáért, irgalmáért, szerető kedvességéért, kegyelméért, hosszútűréséért és türelméért.
Uram, egyedül Te vagy méltó a dicséretemre és a hálámra, ezért dicsőítlek és hálát adok Neked. Taníts engem, még inkább meg akarlak ismerni Téged, hogy még inkább dicsőíthesselek a nap folyamán. Ámen.
Az ajkam Néked mond most hálát
Örök irgalom Istene.
A szívem kitárom Előtted
nagy -nagy hálával tele.
Én a legkisebb gyermeked,
zenghetek Néked éneket!
Méltatlanságom tudatában
leroskadok színed előtt.
Remegve szemlélem nagyságod,
világot formáló erőd.
Örök Szeretet Istene
a szívem hálával tele!
Óh ,ha elmondhatnám Tenéked
az életem minden baját...
de Te látod küszködésem,
földi utam sok fájdalmát.
Ím lábaidhoz leteszem,
könyörőlj rajtam Istenem ! Ámen
/Páskúlyné Kovács Erzsébet/
Kommentáld!