A Királyok második könyvének 5. fejezetében olvashatjuk egy Naamán nevezetű ember történetét. Ő volt a szíriai hadsereg vezére, nagy befolyással bírt, ámde leprás volt. Egy nap a felesége kis szolgálóleánya azt mondta, hogy Naamánnak Izraelbe kellene utaznia, ahol találkozhatna Elizeus prófétával, aki imádkozna érte és Naamán meggyógyulna.

Naamán megfogadta a tanácsot és elutazott a távoli Izraelbe. Azonban, amikor megérkezett Elizeus házához, nem a próféta nyitott neki ajtót, hanem a követét küldte ezzel az üzenettel: „Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!" (2 Királyok 5:10)

Naamán megsértődött azon, hogy Elizeus még arra sem vette a fáradságot, hogy üdvözölje, pedig ő igen hosszú utat tett meg. Ráadásul a Jordán folyóban sem akart megfürdeni, mert koszos volt.

„Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból" (11. vers).

„Én azt gondoltam" – Naamánnak ezek a szavai majdnem visszatartották őt a várva-várt csodától. Megvolt a saját elképzelése arról, hogyan fognak történni a dolgok. Azt hiszem, mindnyájan jártunk már ebben a cipőben...

Naamán szolgái így szóltak hozzá: „Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz" (13. vers). Erre Naamán beadta a derekát.

Sokan vagyunk most is úgy, hogy nem éljük meg a legjobbat, amit Isten készített számunkra, mert máshogy történtek a dolgok, mint ahogy azt mi elképzeltük. „Én azt gondoltam," hogy én szülöm a gyermekeimet, nem pedig örökbe fogadom őket. „Én azt gondoltam," hogy kezelés nélkül meggyógyulok. „Én azt gondoltam," hogy megkapom az előléptetést. „Én azt gondoltam," hogy... ettől leszek áldott. Nem. Nyitottnak kell lennünk és bíznunk abban, amit Isten mond.

Ha visszatekintek, nekem is sok „Én azt gondoltam" volt az életemben. Azonban, a közös nevező minden egyes „Én azt gondoltam" esetében az, hogy Isten terve mindig sokkal jobb volt, mint az enyém.

Bármilyen körülmények között vagy is, bízz Istenben, és hagyd, hogy a saját elképzelése szerint cselekedjen. Nem mindig érthetjük Őt. Lehet, hogy nem úgy lesz, ahogy elképzeltük, de mindig a legjobbat akarja számunkra. Az Ő útjai mindig magasabbak, mint a mi útjaink. Bízz Benne!

ÁMEN