„Mert megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé nem emlékezem.” (Zsidók 8:12)

Nem tudom, te hogy vagy vele, de számomra a Zsidók 8:12 nagyon jó hír. Isten látja a bűneinket – a múltban, a jelenben és a jövőben elkövetett bűneinket is – és így szól:

„A bűneidről többé nem emlékezem meg!” Az eredeti görög fordításban a „többé nem” dupla tagadásban áll. Más szóval Isten ezt mondja: „A bűneidről semmiképp sem emlékezem meg többé!”

Isten lejjebb vitte volna a mércét? Szó sincs róla. Ő tökéletesen szent. Kétezer évvel ezelőtt, a kereszten, már megemlékezett a bűneinkről. Minden egyes bűn, amit elkövettünk, vagy el fogunk követni, Krisztus testében már elnyerte méltó büntetését. Éppen ezért, nem kell, hogy bűn-központúak legyünk.

Minden alkalommal, amikor kárhoztatást érzünk a múlt bűnei miatt, Isten azt akarja, hogy gondoljunk a keresztre és így imádkozzunk: „Úr Jézus, te már elhordoztad ezt a bűnt, amit elkövettem. Elhordoztad az ítéletet, ami engem illetett volna, ezért az Atya engem már nem fog elítélni. Köszönöm, amit értem tettél!”

Ha nem a keresztre nézel, akkor bűn-központú, bűntudatos és bűn-tudatos leszel, és a büntetés és ítélet fognak lebegni a szemed előtt. Ez az ítélet-várás pedig teret ad az ördögnek a kárhoztatásra, és azt fogod gondolni, hogy Isten valamit tervez ellened a bűnöd miatt.

El kell jutnod arra, hogy tudd és hidd, hogy minden bűnöd megbocsáttatott és Jézus megváltása örök érvényű számodra.

A Zsidók 10:12,14 (EF) ezt mondja: „Krisztus csak egyetlenegy — örökre érvényes — áldozatot mutatott be a bűnökért, majd leült Isten jobbján… ezzel az egyetlenegy áldozatával örökre tökéletessé tette azokat, akiket Isten számára különválasztott.”

Téged és engem tökéletessé tett Jézus tökéletes munkája a kereszten. Tökéletessé tett minket Isten teljes elfogadása és Fiának tökéletes áldozata, ami megdicsőítette az Ő szentségét. Halld, tehát, amint Isten azt mondja neked: „Fogadd el a kegyelmemet! A bűneidről soha többé nem emlékezem meg.”

...A jóságodról énekelni vágyom,
Mennyben lakó felséges Istenem !
A kegyelemről, amelyet csodálva
Ámulva láthat mindennap szemem.

Parányi lény világok forrásában...
A porszemnél is parányibb vagyok,
S te elrejted a kicsiny porszemecskét,
Betakar védve őrző sátorod.

A jóságodról vágyom énekelni,
S arról a kincsről, mely jutott nekem,
Melyet emberi értelem fel nem foghat,
Te titkos, égi, drága kegyelem ! ÁMEN