Nem is fog meginogni sohasem, örökre emlékezetes lesz az igaz.
Nem fél a rossz hírtől, erős a szíve, bízik az ÚRban.
Rendületlen a szíve, nem fél, végül megvetéssel néz ellenségeire.
Zsolt 112,6-8.
ISTEN VÁLLAI
Rendületlen a szíve, nem fél... (Zsolt 112,8)
Amikor családommal teljes időben misszióban szolgáltunk Haitin, közben egy hónapot a Dominikai Köztársaságban töltöttünk. Szűkös anyagi keretünk miatt gyakran gyalogoltunk mérföldeket, hogy megnézzük a nevezetességeket és eljussunk a tengerpartra.
Történetesen a gyaloglás túl sok volt hároméves kisfiamnak. A hosszú gyalogutakon kiabált, hogy "Nyakadba! Nyakadba!" - így felemeltem őt, és az út hátralévő részében a nyakamban vittem.
Egy nap azt mondtam neki: "Fiam, túl fáradt vagyok."
Erre ezt válaszolta: "Te nem lehetsz fáradt. Te vagy az apukám!"
Az emberi apák lehetnek fáradtak, sőt túlságosan fáradtak ahhoz, hogy gyermekeiket vagy terheiket vállaikon cipeljék. Azonban Mennyei Atyánk sohasem fárad, soha nem kimerült.
Isten háta soha nem fáj annyira, hogy ne tudná vinni terheinket, Isten mindig elérhető számunkra, amikor megadjuk magunkat és segítségért kiáltunk.
A mindennapi élet elég nehéz lehet, a komoly próbatételek leterhelhetnek. Megpróbálhatjuk magunk cipelni őket, de előbb vagy utóbb rá kell jönnünk, nem boldogulunk egyedül.
Amikor veszély fenyeget, betegség vagy a sötétség támad, Isten ott vár, hogy elkapjon bennünket, és átvegye terheinket.
Imádság: Istenünk, segíts, hogy sohase felejtsük el, hogy szent vagy, mégis közel vagy minden egyes emberhez. Taníts meg bennünket bízni a te erődben! Ámen.
Terheimen túl láthatom Isten szeretetét.
Chris Surber (Virginia, USA)
Kommentáld!