Az ifjú Sámuel pedig az ÚR szolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt az ÚR igéje, nem volt gyakran látomás.
Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már homályosodni kezdett, alig látott.
Az Isten mécsese még nem aludt el, és Sámuel ott feküdt az ÚR templomában, ahol az Isten ládája volt.
Az ÚR szólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok. Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok.
Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt.
De újra szólította az ÚR Sámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le! Sámuel még nem ismerte az URat, mert az ÚR még nem jelentette ki igéjét neki.
Az ÚR azonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy az ÚR szólítja az ifjút. Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj, URam, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére.
Az ÚR pedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.

1Sám 3,1-10.

ISTENRE FIGYELNI
Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (Péld 3,5-6)

Az egyik vasárnap, ahogy sétáltam istentisztelet után az autómhoz, templomunk harangjátéka szólalt meg, mely egy csodálatos himnusz. Úgy éreztem, mintha Isten ezzel bocsátana utamra.
A héten máskor is szólnak a harangok, azonban nem túl gyakran hallom. Amikor éppen hallom, hangja összekeveredik a nap zajával.
Lehet, hogy éppen vezetek, vagy vásárolok, vagy beszélgetek valakivel, így csak bizonytalanul hallom a harangjátékot; igazából meg sem állok, hogy odafigyeljek rá.
Hasonló ez az Istennel való kapcsolatomhoz.
Részt veszek az istentiszteleten, és úgy távozom onnan, hogy erősen érzem Isten jelenlétét. Aztán a hét további napjain az élet rutinjában sodródom. Amikor úgy érzem, szükségem van rá, imádkozom Istenhez, próbálom hitemet a sűrű tennivalóimhoz illeszteni.
Isten folyton szól hozzánk, úgy mint a templomi harangjáték.
Nekünk azonban le kell tompítani a zajokat, le kell lassítanunk az élet iramát, és nemcsak beszélni Istenhez, hanem figyelni is rá.
Isten szerető és könyörületes hangjára van szükségünk, hogy átsegítsen a heti feladatainkon. Isten beszél, mennyire figyelünk rá?

Imádság: Szerető Istenünk, taníts, hogy időt szenteljünk neked! Te vagy a reményünk és a megmentőnk. Ámen.

Hogyan figyelek ma Isten hangjára?
Gary Dowdy (Tennessee, USA)