Dicsérjétek az URat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!
Felépíti Jeruzsálemet az ÚR, összegyűjti a szétszóródott Izráelt.
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
Megszabja a csillagok számát, nevet ad mindegyiknek.
Nagy a mi Urunk és igen erős, bölcsessége határtalan.
Támogatja az ÚR az alázatosokat, de porig alázza a bűnösöket.
Zengjetek hálaéneket az ÚRnak, énekeljetek hárfakísérettel Istenünknek!
Ő az, aki beborítja felhőkkel az eget, esőt bocsát a földre, füvet sarjaszt a hegyeken.
Eledelt ad az állatoknak, a károgó hollóknak is.

Zsolt 147,1-9.

ISTENHEZ TARTOZUNK
Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. (Zsolt 147,3)

Amint az egyik vasárnap a délelőtti istentisztelet megkezdésére várakoztam, kinyitottam a Bibliám borítójának cipzárját.
Belül néhány gyászjelentést találtam, olyan általam ismert emberek fényképével, akik már előrementek, hogy Jézussal együtt legyenek.
A lelkész fia, az egyik utcabeli szomszédom, egy fiatalasszony, aki elveszítette a rák ellen vívott csatát, a húgom, aki álmában halt meg, 36 éves unokahúgom, aki hirtelen, szívinfarktusban halt meg, egy 98 éves asszony a gyülekezetünkből, aki elmondta, alig várja, hogy az Úrnál legyen.
Ahogy ott ültem várakozva, csendben hallgatva a megnyugtató zenét az istentisztelet előtt, sürgetést éreztem az imádságra.
Imádságban emlékeztem az elhunytakra, akik előrementek, hogy Istennel együtt legyenek a mennyben.
Imádkoztam a gyászukban hátra maradt családjukért.
És imádkoztam együtt érző szeretetért, majd hálát adtam Istennek.
Nagy biztonságot éreztem a feltámadott Krisztus hatalma és jelenléte alatt.
Milyen jó emlékezni arra, hogy Isten hallja az imáinkat, megvigasztal nehéz pillanatainkban, és soha nem hagy minket magunkban, és nem távozik el tőlünk sem életben, sem halálban!

Imádság: Mennyei Vigasztalónk, köszönjük nagy kegyelmedet, amely a közeledben tart minket, amikor elveszettnek és reménytelennek érezzük magunkat. Add, hogy mások is megismerjék vigasztalásodat! Ámen.

Soha nem vagyok egyedül. Isten itt van velem.
Glynis M. Belec (Ontario, Kanada)