"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?
Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket.
Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?
Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is?
Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.
Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?"
"Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Mt 6,25-34.

ISTEN ÉS A MADÁRETETŐ
Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. (2Kor 12,9)

Reggel a csendességhez készültem, langyos őszi napsugár sütött be az ablakon. Szeretem ezt a bágyadt őszi napsugarat. A hétvégén már kitettük a madáretetőt, s kíváncsian néztem, van-e már érdeklődő. Egyszerre gyönyörű madárcsicsergést hallottam.
Egy kis cinege közeledett a házikóhoz. Majd feltűnt még kettő. Visszafojtott lélegzettel figyeltem őket, nehogy elijesszem egy váratlan mozdulattal. A legbátrabb odament a házikóhoz, bebújt, s végül egy napraforgó maggal a csőrében távozott.
Ujjongó örömöt éreztem, s eszembe jutott, ha én gyarló ember, így tudok örülni annak, hogy a kismadár észrevette a madáretetőt, majd pedig a kitett magot, s elvitte; mennyivel jobban örül nekem az én mennyei Atyám, amikor látja, hogy a számomra elkészített "napi eledelt" magamhoz veszem.
Önkéntelenül is eszembe jutott az ige: "Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." (Mt 10,30-31)
Pedig sokszor aggódok a munkám, a gyerekek, szüleim egészsége miatt. De Isten megnyugtat, nincs okom félelemre. Csak azt kéri, vegyem magamhoz naponta a lelki táplálékot, és tanuljak kegyelemből élni.

Imádság: Köszönjük Urunk, hogy teremtett világod is tanít bennünket, hogy merjünk rácsodálkozni ajándékaidra. Segíts, hogy bátran el tudjuk őket fogadni. Ámen.

Isten az ő teremtett világán keresztül is beszélni tud hozzánk.
Bara Eszter (Budapest, Magyarország)