Az Alföld ősi, vízjárta világának vadregényes arca ma már csak elmúlt századok utazóinak, történetíróinak, íróinak munkáiból ismert.

Ahogy már Eötvös Károly (1842-1916) is írta: "... a Tisza is más már, mint hajdanta volt. A mióta szabályozták: azóta csak a régi térképeken van meg a régi Tisza. Hala, madara elúszott, elszállt, elfogyott azóta." A síkságra érve lelassult folyónk állandó mederváltozásai, a hatalmas áradások változatos tájjá formálták völgyét. Lefűződött holtágai, morotvái víztükrét összefüggő hínármezők borították, a partokat fűzesek-nyárasok szegélyezték. A nagy ívű kanyarulatok között magas füvű ártéri rétek, a víztől csak ritkán járt magasabb hátakon keményfaligetek díszlettek.

A táj arculatára a folyószabályozás, amely épp itt, a védett területtől két kilométerre indult, döntően rányomta bélyegét. A munkálatok kezdetét jelző első kapavágást az urkomi-erdőnél maga Széchenyi István tette 1846. augusztus 27-e reggelén.
A tervet Vásárhelyi Pál készítette, a velencei Paleocapa módosította. Vásárhelyi maga alig érte meg a gátépítések indulását, még abban az évben elhunyt. Az eredmények, számokban: megszüntettek összesen 136,2 km-nyi kanyarulatot 112 átvágással, így a folyó eredetileg 1419 km-nyi hossza 966 km-re csökkent, így Tiszaújlak és Tiszabecs térségében esése kilométerenként 3,8 cm-ről 6,0 cm-re nőtt.
A magasvizek kilépése ellen emeltek összesen 3555 kilométer hosszúságú töltést. Így az Alföldön ármentessé vált mintegy 26.500 km2 -nyi terület. Minderre annyit mondhatunk: grandiózus!
Tiszadob határában gondozott környezetben emlékmű-hármas magaslik, hogy gondolatainkat visszaterelje a korabeli hatalmas vállalkozásra. Közvetlenül a töltés mellett áll Vásárhelyi Pál (1795-1846) szobra, kissé távolabb Széchenyi István (1791-1860) obeliszkje. A harmadik emlékoszlop gróf Andrássy Gyuláé (1823-1890), aki miniszerelnökként pártfogolta az ügyet.

Aztán, mikor a végeredmények halványan körvonalazódni kezdtek, tudósaink figyelmeztető szavukat emelték fel a jelentkező negatívumokkal szemben. A szabályozási munkák eredményeinek "... maradandó sikere felett tetemes aggodalmak merülnek fel" írta hajdani neves geográfusunk, Hunfalvy János, 1863-ban - Ne csak gátak építtessenek, hanem arról is gondoskodjanak, hogy ott, ahol kell, és akkor, amikor kell, az illető földterületeket meg is lehessen vizesíteni. Kölönben - a Hortobágyi puszta - területei a Zahara jellemét fogják magukra ölteni. - Majd így folytatja: - Kívánatos, - mikor a vizek szabályozását, tavak és posványok lecsapolását tervezgetik, ne csak a mérnökök számításait vegyék tekintetbe, hanem a természetbúvárok véleményét is meghallgassák.