NAGY MOROTVA

Magyarország földrajzi helyzetéből és geomorfológiai adottságaiból egyértelműen következik, hogy ökológiai szempontból számunkra természeti "kincset" , többek közt alföldi területeink jelentik, hiszen itt vannak valóban unikális jellegű, nemzetközi viszonylatban mérvadó tájképi és biológiai emlékeink.

Ezek közül is első helyen kell említenünk folyó menti területeinket, amely a szabályozási munkák ellenére rendkívül sok elemét őrizték meg a táj eredeti arculatának és élővilágának. Hiszen olyannyira természetközeli folyószakaszokat, morotvákat, ligeterdőket vagy mocsárréteket, mint például nálunk a Felső-Tisza-vidéken, tényleg nem lehet látni sehol, különösen ilyen mennyiségben.

A Nagy-morotva 95 ha-os területével Rakamaz és Tiszanagyfalu községek határában, a Tisza folyó hullámterében, nyári gáttal védett területében helyezkedik el.
Jelenleg a Tisza vize a tiszanagyfalusi zsilipen keresztül juthat be a Nagy-morotvába, vagy nagyobb árvizek idején a Tokaj-vízmérce 700 cm-es vízállása felett a nyári gáton átbukva önti el a területet és jelent vízutánpótlást a morotva számára.

Régebben a Tiszával közvetlen kapcsolata volt, azonban az 1970-es évek közepén az 1762 ha-os Rakamazi öntözőtelep építésével egy időben, amelynek vízbázisa, töltéssel, zsilippel lezárták.
Ezáltal a korábbi évekhez képest mintegy egy méterrel magasabb vízszintet lehet tartani a Nagy-morotvában és ez a különbözet képezi az öntözőtelep vízbázisát.

1983-ig minden évben volt olyan árvíz, amely a nyári gátakon átbukva átöblítette a morotvát. 1983-tól a Tisza e szakaszát nagyobb árhullámok elkerülték, vagy mire ideértek ellapultak, ezért a morotva feltöltése, vízcseréje és frissítése csak részlegesen történhet meg. Sajátos tény, hogy ettől az időponttól kezdődően a Nagy-morotva elöregedési folyamata felgyorsult és különösen az utóbbi száraz időszakban vízminőségi állapota romlott.

Ma már területének jelentős részét vízi növényzet borítja és ez a növénytömeg évente újratermelődik, egyre nagyobb mennyiségben és területen.