Ahhoz, hogy egy rosszindulatú bírálat ne hasson rám, az önvédelem rengeteg erőmet emészti föl. Nem tudok önismerettel foglalkozni. Ha mások bántanak, nem marad erőm benső háborúm megvívásához.
Visszaütök, vagy visszagyűlölök.
Igaz ez? Nem! Ez a gyenge ember kifogása! Olyané, aki nem tudja, hogy milyen erős belül. Olyané, aki belemerevedik az ártatlan áldozat szerepébe. Te légy erős! És függj önmagadtól! Ne mások gyűlöletétől, rosszindulatától, véleményétől. De ne is a simogató dicséretétől, jó vagy rossz szavától. Ha gyűlölnek, ne gyűlölj vissza. Tudom, nehéz. Harcolni harcolhatsz, de ne gyűlölettel, hanem benső erőddel, hiteddel, önbizalmaddal!
Aki önmagát legyőzte, azt nem lehet legyőzni!
Az verhetetlen. Erős. És derűs. A gyűlölettől, a rosszindulattól, az aljasságtól, az igaztalan bírálattól egyvalaki védhet meg: önmagad. Ha erős vagy, nem hat rád. Lepereg rólad. Nemigen érint. Aki lélekben gazdag, nem koldul se jó szót, se szeretetet. Inkább ad. Ha gyenge vagy, nem érted, mit mondok. De ha csak egyetlen percig is átérzed az Erődet – tudod, hogy igazam van! Ha erős vagy, bármilyen helyzetbe kerülsz, nem dőlsz el, mert megkapaszkodhatsz. Kibe? Önmagadba. Ez nem önzés. Ez a jó táncos biztonsága, akivel azért szeretnek táncolni, mert saját tengelye és biztos egyensúlya van.
Ostoba és gyenge az a férfi, aki elvárja párjától, hogy az ne legyen szuverén ember, és ne legyen önmaga.
/Müller Péter/
Kommentáld!