Szabó Szilvia: RÁHÁB
Férfiak voltak nálad éjjel, ne tagadd!
Hozd ki őket gyorsan, szedd a lábadat!
Férfiak? No és, mondhatom, nagy dolog,
ezért nem kell így kiabálnotok!
Az ellenség kémei azok, ostoba liba,
nem tudod, kiket fogadsz az ágyadba!
Jöttek, mulattak, és elhagyták a házam
kapuzáráskor, őket azóta nem láttam.
Asszony, igazat beszélsz? Ha félrevezetsz,
jól vigyázz, a hazugság vesztedre lesz!
Eredjetek, fogjátok meg őket hamar,
míg el nem mossa lábuk nyomát a zivatar.
Elmentek mind, most már előjöhettek.
Hallottam hírét erős Isteneteknek.
Tudom, hogy e földet nektek adja,
Nem áll meg Jerikó, nincs aki megtartsa.
Jól beszélsz, de a hurok nyakunkon van.
Hogy jutunk ki innét csendesen, titokban?
Kibújhattok lopva a hátsó ablakon.
Leeresztelek titeket gyorsan a várfalon.
Három napig még rejtőzködjetek
üldözőitek elől, aztán siessetek.
Hanem valami jelt adjatok ablakomba,
ha sereggel jöttök vissza Jerikóba,
hogy családom és magam el ne vesszünk,
amiért Istenednek s nektek segítettünk.
Szolgálatodért egy vörös fonalat adok,
ez legyen ablakodban, megvédi házatok.
Isten óvjon Ráháb, és őrizze lépted,
most már ismered Őt, s Ő is ismer téged.
ÁMEN
Kommentáld!