Vida Sándor : A KERESZT
Minden embernek van keresztje.
Egyiknek talán könnyebb,
a másik a hosszú vándorlásban
csüggedve, elerőtlenedve
halad az élet göröngyös útján
s egy súlyos, nehéz kereszt alatt görnyed.
Sokan összeroskadnak a kereszt súlya alatt.
De ott elöl egy kicsinyke csoport halad,
Gyermek, ifjú, öreg,
akik szembenéznek száz a halállal,
s nem törődve a fájdalommal
mennek előre bátran, nem remegve,
az élet súlyos keresztjét cipelve.
Az út göröngye felsebzi lábuk,
a kereszt, a kereszt feltörte válluk,
de ők mennek, mennek, mennek előre,
tövissel, görönggyel mit sem törődve,
mennek egyenest a cél felé,
ahol letesznek mindent terhet,
s nem viszik tovább a keresztet -
mennek egyenest Jézus elé!
És én?
Én is kis csoporthoz tartozom,
a keresztemet én is hordozom,
de sokszor úgy érzem, nem bírom tovább,
érzem, leroskadok.
A bűneim súlya nyomja a vállam,
a göröngy nekem is feltörte lábam
és a fájdalomtól elerőtlenedve
a kicsiny csoporttól messze elmaradok.
Világ Megváltója! Tehozzád fordulok,
Aki nem veted meg a bűnös gyermeket,
hanem mind egyformán, nagyon szereted...
Tekints le reám, hallgass meg engem,
segíts, segíts tovább vinni a keresztem!
S hogyha ketten visszük,
(tudom, nem lesz nehéz,
mert a Te jóságod, tudom, mindenre kész.
S hogyha odaértem majd a cél elé,
elmondani ó engedd meg nekem:
„Uram, köszönöm, hogy vitted a keresztem!”
ÁMEN
Kommentáld!