Ha életed útján elhagyott mindenki,
Ha fájó könnyeid nem törli le senki,
Ha már nincsen társad ezen a világon,
ha már nincsen ember, aki melléd álljon,
mikor már úgy érzed, mindent elvesztettél,
eltűnt minden célod, amit úgy kerestél.
Ha már nincsen aki, mosolyra fakasszon,
ha már nem találod, a mi nyugtot adjon,
s lelkednek nincs csendje, csak nagy zűr zavarja,
arcod a fájdalom éles könnye marja.
Ha már szíved húrját, a zúgó szél rázza,
s lelkedet a bánat sötét óceánja.
Ha már úgy érzed, hogy tested összeroppan,
szíved a sebektől, tán utolsót dobban.
Ne dobd el reményed, míg utadat járod,
még mindig marad egy, igaz hű Barátod.
Ha majd Ő áll melléd, a hullámok szűnnek,
s egedről a felhők, gyorsan elrepülnek.
Eltűnik a szélvész, vihar orgonája,
s megpihen a gálya, tépett vitorlája.
Utolsó könnycseppek, némán legördülnek,
lelked fájdalmai, lassan csendesülnek.
Zilált életednek, már ismét van célja,
van aki szívedet féltse, hazahívja.
Van, Ki simogasson, van, Aki szeressen,
van, Ki kézen fogva, menny felé vezessen.
Ha azt hiszed, itt lent, mindent elvesztettél,
ha előre mentek, akiket szerettél.
Ha tán azt gondolod, most már egyedül vagy,
van még egy Valaki, aki árván nem hagy.
Van még egy Valaki, kihez odafuthatsz,
van még egy Valaki, Akit átkarolhatsz.
Van még egy valaki, Akit megölelhetsz,
Akitől igazi békességet nyerhetsz.
Tudod testvér ki az? Ki a te Barátod?
Menj a Golgotára, ott majd megtalálod!
(Mennyei szekerek c. kötetből)
Kommentáld!