Mi sokszor azt mondjuk egymásnak:
„Ha nem vagy hajlandó másnak
Lenni, mint amilyen eddig voltál,
Undok, önző, mindennek elhordtál,
Akkor már nem is szeretlek,
Sőt egyenesen megvetlek!”
Pedig mi is ezt csináljuk:
Másokban a szálkát látjuk,
Saját szemünkben a gerendát sem.
Vakok vagyunk, magunkban nem
Látjuk sokszor azt a vétket,
Amiben az ítéletet
Kimondjuk mi egymás fölött.
Vigyázzunk: mások hibája mögött
Saját tükörképünk látszhat,
Ítéletünk ránk visszafordulhat.
Isten elé vigyük ezért
Azt a másik embert, azért,
Hogy Ő formálhassa át egészen
Szeretete melegében.
Olyan nagy az Ő irgalma:
Elfogad minket is, kik még ma
Ítélgetünk, s nem mond ránk mást,
Mint szerető, gazdag áldást.
Szeret minket, amint vagyunk,
Bűneinkkel együtt, agyunk
Minden hátsó szándékával,
Tele bántó kritikákkal.
Megtisztít szeretetével,
Ha engedjük: melegével
Járja át szívünk egészen;
Ne csak egy-egy kis részében
Engedjük Őt uralkodni,
Életünkben munkálkodni.
Ő nem azt mondja, amit mi:
„Ha nem változol, semmi
Közöm hozzád többé nincsen,
Megvetlek, gyűlöllek, tűnj innen!”
Sőt, annyira szeret, hogy a Fiát
Adta értünk, hogy a nyitját
Megérthessük kegyelmének,
Hozzánk való szerelmének.
Benne mindent nekünk adott:
Ő a dicsőséget hagyta ott,
Hogy felvegye rongyos éltünk,
Amiben annyiszor féltünk.
Reszketünk, aggodalmaskodunk,
Gyötrődünk és sóhajtozunk,
De Ő szabadítóul jött,
Hogy a félelmeink között
Legyen kihez futnunk, már itt,
Ahol megvetik gyermekeit.
Átölel szeretetével,
Átszegezett, szent Kezével.
Megsimogat, megvigasztal:
Ennek a terített asztal
Bizonysága, hol megtört teste,
S az Ő kiontott vére
Pecsételi szövetségünk,
Hogy meg van bocsátva bűnünk.
Felszólít, sőt segít is, hogy
Mi is így forduljunk: máshogy
Embertársainkhoz, kiket mellénk adott.
Szeretetből kiontatott
Vére a bizonyság arra,
Hogy mi nem hívattunk másra,
Mint hogy továbbadjuk bocsánatát.
Mert ha elengedjük mások adósságát,
Akkor éljük át igazán,
Hogy mi is szentül és tisztán
Állhatunk meg Isten előtt,
Ha hisszük, hogy Krisztusért eldőlt:
Ő így szeret minket,
Amint vagyunk, és az engedelmességet
Munkálja ki éltünkben,
Így élhessünk szeretetben! ÁMEN

1998. november 9.Sántáné G. Sára