Úr Jézus, aki felséggel
És dicsőséggel mentél égbe,
És ottan vettél hatalmat,
Nagy birodalmat, teljességbe:
Lelkünk áldja istenséged
És híven Téged magasztalunk,
Bárha nem látunk szemünkkel,
De hitünkkel megtapasztalunk.
Te is dicsőségedből,
Szent székedből fordítsd le szemed,
Erőtlen teremtésidre,
Híveidre öntsd ki érdemed.
Mennyben létednek hasznában,
Javaiban részesekké tégy;
Szent Atyád előtt érettünk,
Kik vétettünk, esedezőnk légy.
Mivel Te utat nyitottál,
És tanítottál mennybe menni,
Adjad, hogy tégedet kövessünk,
És siessünk nyomodba‘ lenni.
Segítsd igyekezetünket,
Vond szívünket temagad után,
Hogy a Te akaratodnak
S nyomdokodnak járhassunk útján.
Míg bujdosunk e pusztában
S míg hazánkba, az égbe érünk,
Légy kezesünk, védj bennünket,
És hitünket neveljed, kérünk,
Hogy veszedelmek között
Megütközött köztünk ne légyen,
Hitünknek elevenségét,
Reményét ne érje szégyen.
Majd, ha megfutjuk pályánkat,
Várt pálmánkat a kezünkbe add,
Lelkünket, ó, Szerelmesünk,
Hű Kezesünk, magadhoz fogadd!
Testünket is emeld végre
Dicsőségre isteni karral,
Hol Tégedet szemlélhessünk,
Dicsérhessünk az égi karral.ÁMEN
Keresztesi József
Kommentáld!