Isten láthatatlan, ezt közölte vélünk,
nincsen róla szobrunk, nincsen róla képünk.
Fiában, Jézusban vált Ő láthatóvá,
vált érinthetővé, fülnek: hallhatóvá!
Szobrok készítését, megtiltotta nékünk,
ne néma szobrokra, hanem őrá nézzünk!
Mégis, mindenfelé, szobrokat készítünk,
teret, templomokat, azokkal szépítünk.
Fából, kőből, ércből készült, sok műremek,
de nincs élet bennük, így nem segítenek.
De milyen az ember? Látni akar mindent,
számára egy szobor, pótolja az Istent.
Szentek szobra előtt, sokan térdepelnek,
közbenjárásukért, buzgón esdekelnek.
Elhunyt hívő lelkek, segítségét kérik,
ámde segíteni, nincs módjukba nékik.
Ők most, testük nélkül, dicső napra várnak,
amelyen új testben, Isten elé állnak!
Üdvösségre vágyó, hont kereső lelkek,
közbenjárók által, új honra nem leltek!
Néma szobrok előtt, ne hajtsatok térdet,
hogyan segítsenek, ha nincs bennük élet?
Közbenjáró egy van, ám az, elégséges,
élő Jézus Krisztus, örök dicsőséges!
Ő, Szentlelke által, most is itt jár szerte,
még azt is szereti, ki Őt fára verte!
Hát hogyne szeretne, drága lélek téged,
hő vágya: Atyjához, szárnyalhasson véled!
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VIII. 6.
Kommentáld!