Anna Mária Seidel:
LÁTOMÁS VAGY VALÓSÁG?
"...a folyam mellett, mindkét parton
mindenféle gyümölcsfa, levelük el nem hervad,
gyümölcsük nem fogy el, havonként új terem
mert a szenthelyről folyik oda víz, a gyümölcsök eledelé
lesznek levelük pedig orvosság" Ez. 47-ből
Látomás vagy valóság?
Mintha itt jártam volna...
hisz felismerem a helyeket...
a bőséges termést,
a fákat, a gyümölcsöket
a tiszta vizeket...
A régi kertészeket keresem,
kik egykor ültettek, vetettek, öntöztek,
- ők már nincsenek? elmentek?
A Mózesek, a Jánosok, a Péterek, a Józsefek
Isten prófétái voltak,
pásztorok, tanítók,
kik fényt gyújtottak,
forrást fakasztottak,
megvívták a hitnek szép harcát,
majd a kardot tovább adták...
Az Igét azóta mások hasogatják!
új lámpások ragyognak.
vakok látnak,
szívek gyógyulnak,
túlárad a kegyelem,
növekszik a szeretet...
Adná az Úr, hogy így legyen!
Mintha itt már jártam volna...
felismerem a helyeket
el nem felejtettem,
- hisz itt születtem!
Lelkem bölcsője a Szeretet melege,
de a vesszőt is ismertem...
Tejnek itala és kemény eledel
bőségben, áldott volt,
táplált, nevelt, megtartott!
Csalóka meséket, ostoba csevegést
itt nem hallottam...
megtévesztő hírek helyett
arany csengettyűk zengnek:
tiszta evangéliumot hirdetnek,
hitet ébresztenek, tudást mélyítenek.
Édesanyák hite, nagymamák imája,
gyermekek serege, kórusok éneke,
fehér ruhás ifjak bizonyságtétele:
a Szentlélek munkája,
a Szentlélek ereje,
mint gyógyító víz árad, életnek vize,
új gyümölcs érik, a Lélek gyümölcse
bőséges a termés...
Istennek dicsőség, Istennek dicsőség!
Ámen!
Kommentáld!