Aranyosi Ervin: HITEINKRŐL
Van, aki nem hiszi, van, ki elfogadja.
Van, ki szívét-lelkét önként neki adja.
Van, ki tiltakozik, tagadva a létét,
van, ki még nem érti a teremtés egészét.
Van, ki könyvből tudja, s elhiszi, hogy élő,
van, ki nemcsak hiszi, tudja bennünk él Ő!
Van, aki imádja, van, ki megtagadja.
s van, ki elhiszi, hogy Ő a világ Atyja!
Akad, aki féli, s retteg életében,
akad, aki bábú az Isten kezében.
Akad, aki nem él, csak a sorsát tűri,
akad, aki róla azt hiszi, csak zsűri.
Sokan és sokfélék vagyunk a világban,
hívőként, vagy másképp élünk általában.
Ez csak világnézet, mind tanulni jöttünk,
út van előttünk is, s akad már mögöttünk.
Mindegy, hogy gondolod, isten ezt tanítja:
minden tapasztalat őt is gazdagítja.
A rossz, tudatlanság, s jobbá válni tanít,
hogy megleld a világ boldogabb dolgait.
Mindenki azt teszi, ami tőle telhet,
a bántás betegít testet is, meg lelket.
Minden egyes embert jó szándék vezérel,
csak, van akit a jó érzés még nem ér el.
Van, aki hisz benne és hisz önmagában,
s képes boldogulni, esélyt lát a mában!
Van, aki nem hiszi, de teszi a dolgát,
mégsem játszik többé megalkuvó szolgát.
Istennek részeként higgy hát önmagadban,
ott van a teremtés minden gondolatban!
Ha nem csak magadra, másokra is gondolsz,
teremtő erőddel érdekükben is szólsz.
S hidd el, a szeretet isteni ajándék,
varázslatos erő, s szebb tőle a játék!
Elég, ha csak szeretsz, már Urad szolgálod,
szebbé téve vele az egész világot!
Kommentáld!