„Légy csendben, és várj az Úrra!”
Néha már nem tudod miből és honnan finanszírozd, amit muszáj. Nem a luxust, nem a plusz dolgokat, csak azt, amit kell. Ami kell a mindennapihoz, az élethez, a munkához. Miből? Tárod szét tanácstalanul kezed az ég felé, és közben óhatatlanul eszedbe jut a másik. A másik, aki talán nem a legbecsületesebb úton-módon szedi össze a több tízszeresét, mint te egy hónapban. A másik, aki ennek ellenére mindenféle lelkiismeret-furdalás nélkül a szemedbe mondja, hogy neked hogyan kéne beosztani, gazdálkodni, esetleg befektetni...
Fáj az igazságtalanság. Fáj, hogy sokan kérkednek, lopnak, csalnak, hazudnak, és látszólag ők járnak jobban. Fáj, hogy itt a Földön minden van, csak az igazságosság tűnt el az évezredek folyamán.
És van úgy, hogy nem tudsz mást tenni, nem tudsz ellene semmit sem tenni, csak csendben vársz a tó partján, és várod a megoldást. Kémleled a keleti égboltot, várod Isten válaszát, és Ő nem hagy magadra: „Még egy kis idő, és ítéletet hirdetek. Még egy kis idő, és leleplezek minden titkot a Földön. Még egy kis idő, és mindenki megkapja döntése jutalmát. Hát várj csendben, mert a tiéd a kegyelem.”
ÁMEN
Kommentáld!