Pecznyík Pál: ATYÁNK FIGYELMEZTET!
Atyánk figyelmeztet, Földön, minden népet,
mivel megízlelte, a sátáni étket.
Háta mögé dobta, a mennyei mannát,
eszi Sátán étkét, szolgálja uralmát.
Hát nem veszi észre, a nyomorult ember?
Ajkára, szívére, Sátán bilincset ver!
Istenről ne tegyen soha, bizonyságot,
pedig Ő alkotta, e csodás világot!
Ne lelke Urának, csak testének éljen,
halhatatlan lelke: mennybe sose térjen.
Láthassuk is Istent, ne csak halljuk szavát,
embertestet öltve, leszállt a légen át!
Habár nem várták Őt, csendes éjszakába,
csillagfény sugárzott, szalmás jászolágyra.
Izrael Királyt várt, nem egy szegény szolgát,
Ki felszabadítja, letiport uralmát.
Gyilkos Sátán miatt, bár sokat szenvedett,
de Ég – Föld Szent Urát, legyőzni, nem lehet!
Már csecsemőkorban, meg akarta ölni,
igyekezett mindig, életére törni.
Ilyet még nem látott, nem hallott az ember,
egyetlen szavára, csendesült a tenger!
Ő, nem csak vízen járt, legyőzte a halált!
Sírból, élve jött ki, Lázár a hű barát.
Jézus értünk jött le, ember el ne vesszen,
angyalai között, Vele, örvendezzen.
Atyánk figyelmeztet: szava, szinte kérlel,
hogy találkozhasson, hívő gyermekével.
Dicsőségét zengi: arany hárfa, ének,
mosolyt hint azokra, kik körötte élnek.
Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. X. 30.
Kommentáld!