Pecznyik Pál: ÚJ VILÁG
Van egy csodálatos, bűntelen új Világ,
nem hervad el abban, se zöld lomb, se virág.
Azt a világot is, Isten hozta létre,
új Világ négy táját, pontosan kimérte.
Szent Nevét dicséri, hárfások zenéje,
angyal millióknak, boldog örömére.
Az új Világ, most még, szemmel nem látható,
soha el nem múló, dicsfényben ragyogó.
Az új Jeruzsálem, új Földön tündököl,
Isten trónja alól, éltető víz ömöl.
Sajnos: új Világot, kevesen hiszik el,
beérik: látható, elmúló régivel.
Látható világnak, van kezdete, vége,
a Biblia szerint megsemmisül égve!
Ó hát, nem lenne jobb, feledni a régit?
Szívből óhajtani az újat, az Égit!
Hiszen mindenkinek, ki kell lépni, innen,
szebb, új Világába, hív minket az Isten!
Hívő lelkek hiszik, új Hon létezését,
Atyánk oda várja, lelkük érkezését.
Ám az új Világban, csak két hon létezik,
csak mi dönthetjük el, ki hova érkezik.
Akik nem vágyódnak, a szebb új Világba,
döbbenve kötnek ki, kárhozat honába.
Pedig az: a bukott angyalok lakhelye,
mégis: elkárhozó, lelkekkel lesz tele.
Szebb, új Világába, Atyánk hív, vár minket,
átadhassa: mennyben gyűjtött kincseinket.
Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. XI. 10.
Kommentáld!