A boldogságot hiába keresed.......
Elindult a lány,elindult messze,
Útján mindig az Igazit kereste.
Azt hitte,egyszer ráakadhat arra,
Ki nem mindig csak egy dolgot akarna.
Nem tudta még,ha szándékosan keresi,
Az igaz szerelmet soha meg nem leli.
Mert hiába nézett szét a világban,
Végül mindig egyedül maradt,magányban.
Kiket ő választott,becsapták sorra,
Virágra nem költöttek,csak alkoholra.
Jelszavuk az volt,buli az élet,
Nem törődtek azzal,amit a lány érzett.
Úgy döntött végül,feladja a harcot,
Nem hordja tovább a szívén ejtett karcot.
Talán könnyebb neki egyedül lenni,
A sok csalódást lassan elfeledni.
Begyógyultak sebei,az idő egyre haladt,
A lányból nő lett,de belül ugyanaz maradt.
A régi "barátoknak" csődbe ment életük,
Örült a lány,hogy nem tartott velük.
Büszke volt,hogy végig ember tudott maradni,
Nem kellett neki más után szaladni.
Mégis hiányzott valami,hiába tagadta,
Egy társ volt az,s egy napon,az úton haladva....
....A kirakatot nézte érdeklődő szemmel,
Hirtelen megszólította egy vadidegen ember.
Megfordult lassan.és zavartan nézett,
Tekintete a férfi arcára tévedt.
Csak bámulták egymást,percekig így álltak,
Mint akik szebbet még sohasem láttak.
Régi érzések törtek fel a lányban,
Nem tudta,bízhat-e újra önmagában.
Ez volt a kezdete egy örök szerelemnek,
Melyben ők már évek óta nem is reménykedtek.
Mert mindenkinek meg van az életben a párja,
Valaki csak évek múlva,de végül megtalálja.
Rájöttek ők is,hogy nem muszáj keresni,
Mert sokszor véletlenül sikerül a másikra lelni.
Nem engedték el többet soha egymás kezét,
Megtalálták végre az élet értelmét.
"A boldogságot hiába keresed,kívánod,
Ő talál meg téged,mikor nem is várod."
/szerző ismeretlen/
Kommentáld!