ÁLDD MEG ŐKET
Áldottak azok, kik
hírdetik az Igét.
Akiknek szájukba
adtad szent szavad,
hogy eszközeid legyenek,
Hozzád hívók ,
szeliden feddők,
messze kiáltók,sebet
kötözők és mindig,
mindenkor odaérkezők,
ahol Téged várnak,
ahol fáj a szív,
hol hiányzik valami,
és rideg az élet:
-Én hálát adok
érettük Tenéked !
A prédikátorok:
ők is küszködők,
másokkal ,magukkal
összeütközők.
-Mert emberi út van
mérve nekik is,
csak nehezebb ,nehezebb
egy kicsit.
Egy kicsit ,vagy nagyon.
Te látod őket:
a magukért,s értünk
gyötrődöket.
-Most én könyörgök értük,
halkan ,csöndesen:
Áldd meg őket,
álld meg , Istenem!
- S ha nem látnak
gyümölcsöt az őszi vesszőn,
ne keseregjenek ,mint Jeremiás:
mert csak a vetés az övéké,
a mag hintése,
s ezt végezzék buzgón,
és tovább!
-Adj bölcsességet
nekik,Uram, hogy
a Te száddal szólnának,
s ha nehéz az út
akkor is menjenek,
mert olyan erő ez ,
mint a tájfun:
ami útjában áll
eltörik,elszakad.
-S hadd kívánhassam
még ,Uram!
-Ha mégis nagyon
megfáradnának:
Hajolj le hozzájuk kegyelmesen,
s erősitsd meg
minen választott szolgádat!
ÁMEN
/Páskúlyné Kovács Erzsébet/
Kommentáld!