Uram, érzem, megöregedtem.
Kérlek, őrizz meg engem mindattól, ami az öregeket kiállhatatlanná teszi.
Védj meg a fecsegés hajlamától, ne engedd azt hinnem, hogy éppen én vagyok az, akinek minduntalan, mindenkihez szólnia kell.
Add meg a hallgatás örömét, a belátást, hogy időnként nincs igazam.
Szabadíts meg attól a hiú vágytól, hogy mások ügyeit, éppen nekem kell rendbe tennem.
Tégy engem segítőkésszé, de ne legyek se izgága, se zsarnok.
Adj türelmet, hogy meghallgassam mások szenvedését, de tégy pecsétet ajkamra, ha egyre növekvő fájdalmaimról, törődöttségeimről esik szó.
Add Uram, hogy higgadt és békességes legyek, ne pedig furcsa, ideges és túl pedáns.
Add, hogy belenyugodjak lassú, testi-lelki fogyatkozásomba, hogy az embereket és a dolgokat elnézően ítéljem meg, nem pedig megnövekedett előítéletekkel.
Add Uram, hogy ne legyek szenvedélyes bírálgatója azoknak, akik engem nem szívlelnek.
Add, hogy ne őrködjem aggodalmasan jogaimon, hiszen tudom, hogy mindez semmiség a Végtelen árnyékában.
Add, hogy ne legyek kapzsi örömeimben, hanem alázatosan engedékeny.
Ne engedj elmagányosodni, hiszen tudod, nekem is szükségem van néhány jó barátra.
Istenem, légy hozzám irgalmas!
Te vagy támaszom és reménységem, ifjúkorom óta.
Öregségemben se hagyj el engem!
Ámen.
Több verzióban, de hasonló tartalommal létezik ez az imádság. Általában egy 17. századi apácának tulajdonítják, valójában ismeretlen eredetű.
Kommentáld!