Kíváncsiság kísért minket, milyen lehet Isten!
Akinek - legyen - szavára, keletkezett minden.
Bár kívül van a világon, mégis itt van benne,
Makro világ, Mikrovilág, befejezett terve.
Isten Lélek: testi szemmel, ezért nem látható,
Előtte nincs titok, korlát, mindenen átható.
Benne van a tearózsa illatos kelyhében,
piros arcú barna kislány, ragyogó szemében.
Az Egeket teleszórta, csillag milliárddal,
Őt dicséri reggel, este, ezernyi madárdal.
Benne van a levegőben, fénylő Napsugárban,
Tájfunoknak, Tornádóknak, vészes viharában.
Néha, félelmes csapással, próbálja az embert,
keze: gyakran megrendíti a Földet, a tengert.
Isten csodás röntgen szeme, mindeneken áthat,
azon is, ki büszke szívvel, fordít Néki hátat.
Kíváncsiság, bűnös hajlam, ezért tegyük félre,
Isten által rendelt napon, találkozunk Véle!
Színe elé, egyénenként, kényszerülünk menni,
villám tekintete elől, nem rejtőzhet, senki!
Jobb kéz felől, bal kéz felől, állnak majd a népek,
életükről számot adnak, Földön miként éltek.
Akik Jézust befogadták, jobb kéz felől állnak,
mint megváltott gyermekei, az örök Atyának!
Isten nélkül élők pedig, bal kéz felé mennek,
a kárhozat éjjelében, fényre sosem lelnek.
Drága lélek: e versben is, Atyád kérve kérlel,
jöjj ma Hozzá, ne tanácskozz, se testtel se vérrel.
A Golgotán, teérted is, áldozott a Bárány,
hogy Isten gyermeke lehess, Fia vére árán!
Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. X. 8.
Kommentáld!