Pecznyík Pál: SE KINT SE BENT
Sok vallásos ember, már félúton megáll,
végig néz életén, mindent rendben talál.
Hű templomba járó, adakozó, kedves,
nem iszik, nem lármáz, becsületes, rendes.
Néha, mikor ráér, Bibliát is olvas,
pedig drága lelke, élő vízre szomjas.
Meg van keresztelve, imádkozó ember,
azt hiszi tévesen, várnak rá, a mennyben.
Megváltónk hívását, hétről - hétre hallja,
így magát hűséges, keresztyénnek vallja.
Jézust nem ismeri, szívében nincs helye,
élő kapcsolata, imában nincs Vele.
Vallásosságával, nincsen se kint, se bent,
ő mégis azt hiszi, várnak rá, odafent.
Téves hitvallással, leél egy életet,
de a drága lelke, örökre elveszett.
Vallásos ember csak, külső mezét nézi,
de a Mindenható, szív mélyét fürkészi.
Fiával, Jézussal, van - e kapcsolata,
vagy csak a füléig jut el, hívó szava?
Sátán rabszolgáit, templomba engedi,
csak meg ne térjenek, mert az fájna neki.
Ám Jézus erősebb, harcban legyőzte őt,
kövessük Urunkat, feltámadott, dicsőt!
Ne engedjünk soha, bűnös testi vágynak,
hiszen minket mennyben, szent angyalok várnak.
Drága ajándékkal, mely nem múló, véges,
lelkünk gyolcs ruhája örök, dicsőséges.
Pecznyík Pál Celldömölk, 2016. X. 6.
Kommentáld!