Ifjú földművesek versenyeztek. Egy darab ugart kellett felszántani. Az volt a mérték, hogy kitudja a legegyenesebb barázdát szántani. A legtöbbje csak görbe barázdát szántott. Mikor a jutalom kiosztására került a sor, elhangzott a kérdés: „Hova néztél szántás közben?”
Az egyik így szólt: az eke szarvára; a másik így: az eke vasára; a harmadik a barázdát nézte, és mindegyik barázdája görbe volt. Volt közöttük egy, akinek a barázdája egyenes volt. Hát te hová néztél? – kérdezte tőle.
Én a lovak között elnéztem arra messze, az egyedül álló fára és azt tartottam mindig szemmel.- felelte a kérdezett.
Csupa ide-oda futás az életed. Hol ide, hol oda pottyansz. Miért? Azért, mert nem a végső célra nézel. Ha arra az egyedülálló célra néznél, amelyik éretted is felemeltetett, és rajta a helyetted szenvedőre, akkor életed is egyenesen haladna előre. Így telve van kilengésekkel.
Most ilyen, majd amolyan emberi vélekedés mozgat, most ennek, majd annak a szavára hallgatsz, ahelyett, hogy nem lenne más gondolatod, célod, mint látni a keresztet és futni annak irányába, amelyet Ő jelölt ki számodra.
Halld meg csak Isten Igéjét!
Nézz a hitnek elkezdőjére, Jézusra, aki megvetve a gyalázatot keresztet szenvedet, és ha így nézel, akkor kitartással futod meg az előtted lévő küzdőtért.
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK