Volt valaha négy ember.
Úgy hívták őket, hogy MINDENKI, VALAKI, BÁRKI, és SENKI.
Akadt egyszer egy fontos elintézni való! MINDENKI biztos volt abban, hogy azt VALAKI elintézi.
Egyébként BÁRKI elvégezhette volna, de SENKI nem tette meg.
VALAKI ezért méregbe gurult, hiszen ez MINDENKI kötelessége lett volna. MINDENKI viszont azt hitte, hogy ezt BÁRKI elvégezte és közben SENKI sem vette tudomásul, hogy azt MINDENKI elvégezhette volna.
A mese úgy végződött, hogy MINDENKI hibáztatott VALAKIT, azért, amit BÁRKI megtehetett volna, de SENKI nem tette meg!
/ismeretlen/
Ez sajnos a mai napig is nagyon jellemző ránk emberekre! Mindig keressük ki a hibás , ki okolható az kialakult helyzetért, ki okozta a problémát.
Pedig ezzel a hozzáállással nem oldódik meg a probléma, még vár a feladat megoldása "valakire".
Minden adott pillanatban azt kellene keresni, hogy én most mit tudok tenni az adott helyzetben, min tudok változtatni, hogy jobb legyen.
Lehet hogy az a "valaki" valójában én lennék, csak vennem kel a fáradságot a feladat megoldására.
Nincs kellő rálátása sosem az embernek a történtekre, így nem is ítélkezhetnénk.
Jobb lenne, ha azt keresnénk meg ilyenkor, hogy mit tudok tenni az adott pillanatban.
Kapcsolódó hírek:
TANMESÉK , RÖVID TÖRTÉNETEK
TANMESÉK
A híd neve: Megbocsátás /Tanmese/
A VERHETETLEN /Tanmese/