Egy gazdag holland kereskedő egy bizonyos fajta gyémántot keresett a gyűjteményébe. Egy híres New York-i ékszeres talált egy ilyen példányt, és felhívta, hogy menjen és nézze meg.

  A kereskedő azonnal New Yorkba utazott, ahol az eladó a legjobb gyémántszakértőjét bízta meg az üzlet lebonyolításával. A holland, miután végighallgatta, ahogy a helyettes szakmailag tökéletes részletességgel leírja a gyémánt értékét és szépségét, úgy döntött, hogy nem veszi meg. Azonban mielőtt elment volna, a boltos odament hozzá, és megkérdezte őt:

- Megengedné, hogy még egyszer megmutassam a gyémántot, mielőtt távozik?

  A vevő beleegyezett.

  A tulajdonos egyetlen dolgot sem ismételt meg abból, amit a szakértő elmondott. Egyszerűen kezébe vette a gyémántot, ránézett, és úgy írta le a szépségét, hogy nyilvánvalóvá vált, miért tűnik ez ki az összes többi közül, amit élete során látott. A kereskedő azonnal megvásárolta.

  Miközben szerzeményét mellzsebébe rakta, megkérdezte az eladótól:

- Hogy lehet az, hogy ön el tudta adni nekem a gyémántot, míg a szakértője nem?

  A tulajdonos így válaszolt:

- Ez a legjobb szakemberem. Többet tud a gyémántokról, mint bárki más, magamat is beleértve, és én jól megfizetem a tudását és szakértelmét. De szívesen fizetnék kétszer annyit is, ha valamit átadhatnék neki abból, ami nekem megvan, de belőle hiányzik. Tudja, ő ismeri a gyémántokat, én pedig szeretem őket.

Amikor bizonyságot teszünk másoknak Jézusról, nem az a lényeg, hogy mennyi mindent tudunk Jézusról, hanem az, hogy mennyire szeretjük őt. Istent nem az érdekli, hogy mennyi mindent tudunk, hanem az, hogy mennyire szeretünk. Ha igazán szeretjük Jézust, másokat is szeretünk, és ezáltal terjed az evangélium jó híre. (Lásd 1Jn 4,7-12.)

1Jn. 4.7-12 Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.

Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk.