A hegy csúcsán egy napon három kis fa nőtt.

Arról álmodoztak, mik szeretnének lenni, ha nagyok lesznek.

Az első azt mondta:

Remélem, hogy egy napon díszes ékszeresláda lesz belőlem, amelyben drága kincseket őriznek.
Aranyat, ezüstöt és ékszereket fogok őrizni.
Kívülről majd szép faragások díszítenek, mindenki megcsodálhatja a szépségemet.

A második fa erre azt mondta:

Én talán erős hajó leszek egy napon...
A királyt és a királynőt szállítom fedélzetemen, kievezünk a nagy vizekre, el egészen a világ végére. Erős hajó leszek, és ezért mindenki biztonságban érzi magát rajtam.

Végül megszólalt a harmadik fa is:

Én mindenekelőtt növekedni akarok, hogy én legyek a legnagyobb fa az egész erdőben. Ha az emberek meglátnak a hegy csúcsán, ha az ágaimra néznek, az égre gondolnak majd, Istenre, és arra, milyen közel vagyok Hozzá.

…Én leszek minden idők legnagyobb fája, és az emberek soha nem fognak megfeledkezni rólam.

A három fa ettől kezdve azért fohászkodott, bárcsak álmaik valóra válnának.
Eltelt néhány év, és egyszer három favágó jelent meg a hegyen, vállukon fejszével...

Egyikük odalépett az első fához, és így szólt: „Ez jó, erős fának látszik. Az asztalos biztosan megveszi” - néhány fejszecsapás után a fa földre zuhant. Boldog volt, mert hitte, hogy az asztalos műhelyében végre szépséges ékszeresládává változik.

A második favágó megnézte a második fát, és így szólt: „”Ez a fa erős és szilárd, jó lesz a hajókészítőknek”
És a második fa is boldog volt, mert remélte, hogy most erős, hatalmas hajó lesz belőle.

Amikor a favágók a harmadik fához értek, az megremegett, mivel tudta, hogy ha őt is kivágják, álmai nem teljesülhetnek. Az egyik favágó mégis úgy döntött, hogy kivágja.

Alighogy megérkezett a műhelybe, a asztalos az első fából állatetetőt és jászlat készített. Az istállóba állították, ahol takarmány és széna töltötte meg.

A második fából kis halászhajót készítettek.

Álmai, hogy egyszer hatalmas hajó lesz, és királyokat szállít fedélzetén, egyszerre ködbe vesztek.
A harmadik fa rönkökre vágva felhasználatlanul , elfeledve feküdt évekig.
Teltek az évek, a fák már el is felejtették hajdani álmaikat...
Egy napon egy férfi és egy nő lépett be egy kis istállóba. Az asszony gyermeket szült, és az újszülöttet abba a jászolba fektette, amelyet az asztalos az első fából készített. A fának megadatott, hogy átérezze a pillanat jelentősségét, és tudta, hogy most minden idők legnagyobb kincsét őrzi.

Ismét eltelt néhány év. Egy este kis csapat szállt be az öreg halászbárkába, amely valamikor a második fa volt. Egyikük fáradt volt, és elaludt. Amikor kieveztek a nyílt vizekre, vihar támadt, és a fa attól tartott, nem lesz elég erős, hogy biztonságot nyújtson az embereknek. De a férfiak felébresztették alvó társukat, Ő pedig felkelt, és egy szavával lecsillapította a vihart. A fa abban a pillanatban tudta, hogy a királyok Királyát szállítja a fedélzetén. Végül valaki a harmadik fáért is eljött.

Egy megtört ember hurcolta a város utcáin, akit az emberek gúnyoltak és szidalmaztak.... …végül megálltak, és az embert szögekkel a fához szegezték, majd felemelték, hogy így maghaljon egy hegy tetején...
…Mikor elérkezett a vasárnap, a fa megértette: elég erős volt, hogy a hegy csúcsán állva olyan közel kerüljön Istenhez, amilyen közel egyáltalán lehetséges, hiszen rajta halt meg a világért Jézus Krisztus.

A történet tanulsága:

Amikor úgy érzed, a dolgok nem úgy alakulnak az életedben, ahogy Te szeretnéd, soha ne felejtsd el, hogy Istennek saját terve van Rólad… Ha bízol Benne, bőségesen megáld Téged!Mindhárom fa megkapta azt, amit kért, de nem úgy, ahogyan azt ők maguk elképzelték…Mi soha nem tudjuk, milyen tervei vannak az életünkkel Istennek!
Csak egyet tudunk, hogy az Ő útjai nem a mi útjaink, de mindig az Ő útjai a legtökéletesebbek.

BÍZZ ISTENBEN !