Történt egyszer abban az időben, amikor még a távíró volt a távolsági kommunikáció leggyorsabb eszköze, hogy egy fiatalember talált egy távírókezelői állásról szóló újsághirdetést. Érdeklődött az állás iránt, ezért a hirdetésben megadott időben és címre elment a kiválasztásra.

Amikor megérkezett, belépett az irodaépület nagy és nyüzsgő termébe. Sokan voltak ott, az emberek jöttek mentek. A terem zsivajába egy távíró hangja vegyült. Az állásra jelentkezőknek a jelentkezési lapot a recepciós pultnál kellett kitölteni, és leadni, majd várni a hívásra egy belső irodába. A fiatalember kitöltötte a papírt, és oldalt leült az egyik székre, ahol rajta kívül még heten várakoztak.

Kis idő múlva a fiatalember felállt a helyéről, átment a termen, benyitott az egyik belső iroda ajtaján, és becsukta azt maga mögött. A többiek teljesen ledöbbentek, nem értették, amit láttak. Egymás közt tanakodtak, hogy mi volt ez, hiszen nem hallották a hívást. Azt gondolták, hogy a fiatalember

valamit félreértett, és rosszul csinált, s ezért nyilván kizárják a jelentkezők közül.

Néhány perc elteltével kinyílt az ajtó ; mindenki felfigyelt. A személyzeti osztály vezetője lépett ki a fiatalemberrel, akit visszakísért a váróhelyre

a többiekhez, majd ezt mondta :

- Uraim, nagyon köszönöm, hogy elfáradtak ide, és közlöm Önökkel, hogy az állást betöltöttük.

A hoppon maradt jelentkezők nagyot néztek, és elkezdtek zúgolódni.

Egyikőjük megszólalt :

- Egy pillanat, ezt nem értem. Mindannyian előbb jöttünk ide, mint ez az ember, és mi még csak esélyt sem kaptunk az elbeszélgetésre. Ő volt itt az utolsó, és ennek ellenére ő kapta meg az állást? ! Ez nem tisztességes !

A vezető válaszolt : ˝

- Ön téved. Az elmúlt percekben, amíg önök itt ültek, és vártak, az itt hallható távíró ezt a morze-üzenetet közvetítette : ,,Aki hallja ezt az üzenetet,

azonnal jöjjön be a 8-as számú irodába. Az állás az öné."

Önök - bár erre az állásra jelentkeztek, így nyilván ismerik a távíró kezelését - nem hallották meg ezt az üzenetet, ez a fiatalember azonban igen. Az állás tehát az üzenetben foglaltaknak megfelelően az övé. ˝

Zajos, lármás, nyüzsgő világban élünk, olyanban, mint ez a távírós iroda. Az emberek figyelmét sok minden elvonja, és leköti, ezért nem képesek

meghallani Isten hívó szavát, amely minden egyes ember számára megjelenik a teremtett világban, a Szentírásban, Krisztus életében és elvégzett

munkájában.

A kérdés az, hogy oda is figyelünk, vagy csak várunk még valamire, amit magunk se tudunk, hogy minek kellene lennie. Vajon meghalljuk, meg

akarjuk hallani az Úr beszédét, amikor szól hozzánk?