Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te. (Máté 26:39)
Jézus csodálatosan tudta saját akaratát alárendelni Mennyei Atyja akaratának. Neki is volt akarata, szándéka, terve, de tudta, hogy Atyjának is van és Jézus le tudott mondani a sajátjáról. Miért lényeges ez ránk nézve?
A következő történet remekül megvilágítja majd:
Volt egyszer egy idős hölgy, aki házalóként kereste kenyerét. Mindig, amikor keresztúthoz ért, feldobott egy gyufaszálat a levegőbe. Arra indult el, amerre mutatott a gyufaszál, amikor földet ért.
Egyszer egy ember látta, hogy feldobja a gyufaszálat, egyszer, kétszer, háromszor. Megkérdezte az asszonytól, hogy mit csinál. Az idős nő így felelt: „Hagyom, hogy Isten mutassa meg ezzel a gyufaszállal, hogy merre menjek.”
Az ember kíváncsian nézte, majd így szólt:
„De miért dobja fel háromszor?”
„Mert az első két alkalommal rossz irányba mutatott!” – felelte az asszony.
Jót derülünk ezen a történeten, de ilyesmi velünk is előfordulhat. Velem biztosan megtörtént már. Az úgy nézett ki, hogy valamit nagyon szerettem volna, ezért imádkoztam is érte gyakran. Nem teljesült kérésem. Kellett egy kis idő, mire megbékéltem azzal, hogy Istennek más a szándéka, és győzött az Ő akarata.
Láttam azonban már olyan hívő embereket is, akik a saját akaratuk, szándékuk mögé állították az Urat és azt mondták: Isten akarta így. Terveztek valamit, elég hajmeresztőt, és kivitelezték, mert ők nagyon akarták, majd azt mondták: ez az Úr akarata. Ez bizony súlyos tévedés. Gondolkodjunk ma el azon, hogy nem szoktunk ilyen hibába, bűnbe esni? Mert nem baj, ha van akaratunk, de alá tudjuk-e rendelni azt az Isten akaratának? Jézusnak sikerült. Van mit tanulnunk ezen a téren is úgy érzem…
A nap gondolata:
Vesd a jövő gondját oda, ahová való: Krisztusra.
Kapcsolódó hírek:
Bizalom és reménység
Eljön a nap...
Krisztusban beteljesedve
Hiszek az életben