"Megáldja azokat, akik félik az Urat, a kicsinyeket a nagyokkal együtt"
(Zsolt 115,13).
Ez az Ige az alacsonysorsúak és a szegények megvidámítója. Urunk
kegyesen gondoskodik azokról, akik nem rendelkeznek bőségesen
aggályaikkal, sem nagy tehetségük, befolyásuk vagy hatalmuk nincs.
Istennek különös gondja van kicsiny teremtményeire, még egy verebecske
sem eshet le tudta nélkül. Neki semmi sem kicsiny, mert a
legjelentéktelenebbnek látszó teremtményét is felhasználja céljaira.
Ezért még aki a legjelentéktelenebbnek érzi is magát az emberek között,
kérjen Istentől áldást kicsinységére, és meg fogja találni szűk
életkörében ezt az áldást és a boldogságot.
Az Urat félők között vannak kicsinyek és nagyok. Egyesek csecsemők,
mások óriások. De mind áldottak. A kicsiny hit áldott hit. A kis
reménység már áldott reménység. A Szent Szellem minden ajándéka, ha
csupán csírájában van is még meg, már áldást hordoz.
Az Úr Jézus ugyanazon drága vérével váltotta meg a kicsinyeket és a nagyokat, és ígérte, hogy az apró bárányt éppúgy megőrzi, mint a felnőtt juhot.
Nincs anya, aki megvetné gyermekét csupán mert az kicsiny; sőt, minél
kisebb a gyermeke, annál gyengédebben gondozza. Ha egyáltalában van
kedvezés az Úrnál, akkor a sorrend Nála nem "nagy" és "kicsiny", hanem
"kicsiny" és "nagy".
Kapcsolódó hírek:
SZÜNTELEN BIZONYSÁGTÉTEL
C.H.SPURGEON: Szántó János beszédei - a pénzköltés művészete
ISTEN IGÉRETEINEK TÁRHÁZA
EZUTÁN JOBB LESZ