Történt,hogy egy egyszerű asszony,hátán gyermekével,eltévedt a jól

ismert erdőben.

Ahogy tévelygett a sűrűben egyszerre egy barlang nyilt

meg közvetlen előtte,és megszólalt egy hang:,,Ez egyszeri és megismé-telhetetlen alkalom arra,hogy örökké gazdag és boldog légy."

Kérdezi az asszony a hangtól:,,Mondd ,mit kell tennem mindezekért?"

,,Csak lépj be, és válogass a kincsekből,kedvedre, amennyit elbirsz,mert csak neked,és csak most vannak a teremtésben."

És letette az asszony a gyermekét a barlang bejárata mellé egy jól látható

helyre ,hogy láthassa ha szükségét érzi és könnyedén felvehesse,

amikor távozik.

Egyre nagyobb halmokat rakott drágakőből,arany ékszerekből,és lázasan

számolgatta vajon micsoda gazdagságot bir még összeszedni,amikor

megszólalt a hang:,,A legfontosabbról el ne feledkezz!"

Ekkor vette észre,hogy a barlang enyhén ivelt,és nem látta elősször,hogy

mekkora is valójában.A hang figyelmeztetésén töprengve - a legfonto -

sabbról el ne feledkezz - beljebb ment,hát Uram Teremtőm,még csodálato-

sabb és ragyogóbb dolgokra talált.

Szétrakta azokat,amiket először gyűjtött,hogy helyükbe a drágább,a ,,fontosabb" dolgokat tehesse,amikor újra

szólt a hang:,,Nagyon igyekezz,mert már csak néhány pillanat és a bar -

lang örökre bezárúl,és a legfontosabbról el ne feledkezz!"

Még beljebb hatolt a temérdek kincs között gázolva,és megpillantott egy

emberfej nagyságu rubint.

Óóóó, - mondta az asszony - bizonnyára erre gondolt a hang is,és mindent eldobva felkapta a drágakövet,miközben a barlang szája egyre kisebb lett.

Már rohant,amikor a hang újra megszóli totta:,,Mindent elviszel,mindent ,ami fontos?" ,,Igen!" -sikitotta az asszony és kiugrott a barlangból.

Diadalittasan nézte a csodálatos drágakövet,amikor megint rászólt a hang:,,És a legfontosabb?"

Ekkor döbbent rá,hogy a gyermekét a barlangban felejtette... 

.............................

,,Drága ruhák, játékok, ajándékok,

pénzen vett dolgok, mit gyermekednek adsz.

Te dolgozol, “lelked kiteszed érte”,

túlórázol, s gyakran tovább maradsz!

Alig lát téged, akkor meg pihennél,

fáradt vagy, nyűgös, mindig megviselt.

S hiába vár, nem is kap többet ennél,

s haragszol rá, ha ezért szólni mer!

Pedig Ő egyet, csak annyit kívánna,

hogy apja, s anyja gyakran legyen vele.

Nem érti minek hozták a világra,

ha ez a világ tárgyakkal van tele.

Kis lelke vágyna szóra, szeretetre,

s megnyílna, tőled kapott tudás előtt.

Ám nincs időd rá, nem adsz magadból semmit,

nem álmodsz vele egy élő, szebb jövőt!''ÁMEN