Noncsi a 14 éves ifjú leányzó nagyon szerette az álmokat. Azokat az álmokat, amelyek a Jóról szóltak. Olyan helyekről, ahol nincs irigység, békétlenség és háborúskodás, hanem nyugalom és szeretet ölel körbe mindent. Olyan emberekről, akiknek szívében túlcsordul a jóság, a szeretet, a hála.

Egyik éjszaka, amikor a hold és az égen ragyogó csillagok Noncsi szobájának ablakában figyelték a békésen szendergő lányt, aki éppen a Mennyországról álmodott, történt, hogy két hatalmas angyal jelent meg az ágya szélénél, megsimogatták az arcát, és ezt mondták neki:

- Ébredj kicsi lány, ma valóra váltjuk a legszebb álmodat. Meghívunk a Mennyei vasút 777-es járatára. A jegyed árát már valaki kifizette helyetted. Drága árat fizetett Érted, de mivel Te egykor már elfogadtad az Ő ingyen kegyelmi ajándékát, tessék, a névre szóló jegyed, öltözz fel, és már indulhatunk is! 

Noncsiék háza elé hatalmas kék színű vonat robogott, amely dicsőséges fényárban úszott. A holdacska és a csillagocskák kíváncsiskodva lesték, hogy mi történik, és hogy kerül oda a semmiből egy hatalmas vonat.

A vonat tetején angyalok táncoltak és énekeltek olyan örömmel, amelyhez foghatót a lányka még sosem látott.

A félelem parányi szikrája támadt szívében, felnézett a csillagos égre, s mintha a csillagok kacsintottak volna neki, hogy szálljon csak fel rá bátran, így is tett tehát. Megkereste a jegyéhez tartozó ülést és kényelmesen elhelyezkedett. Fejében a vonathoz hasonlóan zakatoltak a gondolatok:

 - Hogy kerülök ide? Mindez csak álmodom, vagy valóság?

Tűnődéseinek a kalauz vetett véget, aki a földi vonatokhoz hasonlóan kiáltozta, hogy „jegyeket, bérleteket.” Noncsi mielőtt átadta volna az angyali külsejű ellenőrnek a jegyét, alaposan szemügyre vette azt. Talált rajta egy nevet, a sajátját, ami egy könyv alakú rajzba volt nyomtatva, a könyv elején pedig az Élet könyv felirat állt.

- Tudom már, ez azt a könyvet jelképezi, amelybe azoknak a nevei kerülnek, akik elfogadják a Megváltó keresztáldozatát, s a Biblia tanítása szerint beírattatnak az Élet Könyvébe.

Azoknak, kiknek nevei megtalálhatóak eme könyvben, örök életet kapnak, s bemehetnek a csodálatos Mennyországba. Ennél szebb helyet el sem tudok képzelni.

A gyerekek biztosan sokat játszanak, és körtáncot járnak Jézussal és az angyalokkal, s a felnőttek is csuda jó dolgokkal foglalatoskodhatnak. Ott érhetnek a legzamatosabb és legfinomabb gyümölcsök, és nőhetnek a legszebb virágok és fák. Olyan színes réteken sétálgathatnak ott az emberek, amelyhez fogható nincs a földön. És még annyi kitűnő dolog lehet ott fenn.

Majd észrevette, hogy a jegy alján a MEGVÁLTOTT szó szerepelt nagy betűkkel. A jegye hátulján egy üres keresztet talált, amelyen a bűn, a betegség, a fájdalom, a halál szó át volt húzva vérrel, s az volt oda írva, hogy „elvégeztetett.”

Egyből tudta, hogy ez Jézus kereszthalálát jelképezi, és azt a Drága Vért, amely az emberekért kiontatott, hogy megmeneküljenek.

- Látom, jól áttanulmányoztad a jegyed, most már odaadhatod nekem, erre úgysem lesz többé szükséged, hisz az igazán fontos dolgok a szívedben dőlnek el!

Noncsi átnyújtotta a jegyet, a kalauz pedig továbbállt, hogy az egyik utast leszállásra szólítsa fel. A következő szavakat intézte egy őszes külsejű bácsinak, akinek érvénytelen volt a jegye:

- Sajnos, le kell, hogy szállítsalak! Ott a földön neked is fel lett kínálva az ingyen jegyhez való jogosultság, de te nem éltél vele. Visszautasítottad Jézus ajándékát, nézd csak meg a jegyedet! Az élet könyvén kívül található a neved, és ugyan a jegyeden a megváltott szó szerepel, s a hátulja is olyan, mint amilyennek lennie kell, csak Te még nem fogadtad el azt, amit jelképez.

- Bácsi, én tudom, mire gondol az angyal, elmagyarázom Neked! - rohant Noncsi a bácsihoz, majd leült mellé és elkezdett neki mesélni.

- Tudod az én és a Te jegyed között csak annyi a különbség, hogy a Te neved még nincs beírva az Élet könyvébe. Minden más ugyanaz a kettőn. Hiszen Jézus mindenkit megváltott a bűntől. Szóval Te is, én is, minden ember az Ő megváltottja, ám sokan nem hiszik el, és nem akarják elfogadni Őt. De sajnos, ha nem térnek meg, a nevük nem íratik be az Élet könyvébe, és nem örökölhetik a Megváltottaknak járó áldásokat! Bácsi, kérlek, fogadd el, amíg nem késő! Most még csak egy Mennyei utazásról maradtál le, de gondolkodj el azon, mi lesz Veled, ha végleg lemaradsz a Mennyről!

- Köszönöm pici lány, én sem magyarázhattam volna Nálad jobban, most ülj vissza a helyedre, a bácsinak segítenem kell leszállni.

Noncsi hallotta, ahogy az ajtó lassan kinyílik, s látta a bácsit lomha léptekkel, szomorú szívvel leszállni. Eszébe jutottak azok a társai, barátai, és hallgatói, akiknek beszélt Jézusról, de elutasították.

Mély fájdalmat érzett szívében miattuk, s tudta, hogy Megváltójának mindennél jobban fáj, ha elutasítják kegyelmét. Bárcsak többet tehetne, gondolta magában, de egy angyal így vigasztalta:

- Noncsikám, Te megteszel mindent. Az életedet a jóság és a szeretet vezérli, ez az egyetlen, amit meg tudsz mutatni a világnak, a szeretetre éhezőknek s szomjazóknak. Hidd el, ez után az utazás után még több dolgot fogsz megérteni. Valóra akartuk váltani a legszebb álmodat, amely a keresztények legfőbb reménysége, hogy egyszer szemtől szembe állhatnak Hitük bevégzőjével a Mennyben. De e majd egyszer valóra fog válni, a mi vonatunk ugyanis csak egyike a Mennyei járatoknak, amelynek végállomása nem a Menny lesz, csupán olyan helyekre visz el, amelyeket ott a Földön te is taposol, ha tényleg Őt követed.

Ahogy beszélgettek az angyallal a vonat elérkezett az első állomáshoz, a Hit nemes harca állomásához. A vonat a Hit Tenger közepén fekvő sínen haladt, s egyszerre kinyíltak az ablakok, hogy a lány jól láthasson mindent. Látta a zúgó, morajló tengert, s vadul csapkodó hullámait, amely a vonatot is próbálta volna lesodorni a sínről.

A vonat mellett egy hajót pillantott meg, amelyben kétségbeesett halászok ültek, és nagy félelem fogta el őket. Dörgött az ég, a szél néha belekarolt a kifeszített vitorlába, s segített a hullámoknak, hogy egyre messzebb sodorhassák a hajót.

A leányzónak rögtön eszébe jutott a Bibliából egy hasonló történet, ezért felállt a helyéről, kihajolt az ablakból és azt kiáltotta a hajósoknak, hogy „ne féljetek, csak higgyetek, Jézus nem engedi, hogy bajotok essen.” A hajóban levők meghallották a bátorítást, így elkezdtek hittel imádkozni, majd hirtelen csend lett, s nyoma sem volt a viharnak.Ezután így szóltak Noncsihoz az angyalok:

- Ügyes voltál! Emlékezz erre mindig! Ha nagy viharba keveredsz az életben, tudd, hogy ha nem veszíted el a hited, s szívedben nem kételkedsz, Jézus a legnagyobb vihart is lecsendesíti körülötted! Te csak bízzál az Úrban!

A következő a Szeretet az út a győzelemhez állomás volt. A vonat egy szív alakú sínen haladt. Közepén egy kereszt állott, melyhez mindenhonnan utak futottak. Ezen utak a mentén, hatalmas, zöldellő fák álltak, telis tele érett gyümölcsökkel. A fák mentén sokféle formájú, és  mindenféle színű virágok nyiladoztak, s hangulatos madárcsicsergés hallatszott.

Az egészre ragyogó napsütés borult, a nap sugarai a szivárvánnyal táncoltak. Voltak mellékutak is, amelyek nem a kereszt felé futottak. Azok mentén a táj kopár és sivár volt. A fák kopaszak voltak, a virágok kókadoztak. Az egész felett sötét felhők gomolyogtak, és mindenütt sötétség honolt.

A sín mentén, amelyen a vonat zakatolt, két oldal volt. Az egyik oldalon kéregetők, árvák, özvegyek ültek. A másik oldalon rablók, csúfolódók és mindenféle rosszakaratú emberek ültek.

- Nézd meg Noncsi jól az utakat! - mondta egy angyal.

- Azok, amelyek a kereszt felé haladnak, élettel teljesek. Viszont, amelyek nem arra visznek, hiányzik belőlük az élet. Mindezt azért mutatjuk meg Neked, hogy lásd, hogyan működik a szívedben lévő szeretet.

Akiket a sín két oldalán látsz, olyan emberek, akiknek nagy szükségük van a szeretetre.

A földön nagyon sok ilyen emberrel találkozol. Szükségben levőkkel, de olyanokkal is, akik rosszat akarnak neked, rosszat tesznek veled vagy embertársaiddal. S persze olyanokkal is, akiket nem okoz gondot szeretned.

De ha Te összekötöd a szívedet a kereszttel, s arra tekintesz, mit tett érted a Megváltó, s milyen szeretettel van feléd, akkor Te is képes leszel ezekkel az emberekkel mindig szeretettel bánni. Éppen ezért a kereszt felé tartó utakon meglátszanak a szeretet gyümölcsei, melyek életet és vidámságot fakasztanak. Ez az élet napos oldalát jelzi.

Viszont azokról az utakról, amelyek nem a kereszt felé visznek, hiányzik a szeretet. Ott azért van sötétség, szomorúság és azért nincs gyümölcstermés.  Ez az élet árnyas oldalát jelképezi. Csak úgy, mint ha szeretet nélkül bánsz valakivel.

- Értem - felelte a lány.

A következő az Idő és választás állomás volt. A vonat ablakából, ha kinézett az ember olyan érzése volt, mintha egy óriási vidámparkban járna. Tele volt mindenféle dolgokkal, amelyekről sok gyermek és felnőtt álmodik.

A lány látott különféle filmeket, sok fajta tévét és számítógépet, videó játékokat, kényelmes fotelokat a lustálkodáshoz, Bibliákat és mindenféle jónak látszó dolgot. Noncsit arra kérte az angyal, hogy válasszon egyet közülük, amellyel a legszívesebben töltene most időt.

A leány sokat tűnődött, mert szeretett volna saját számítógépet és tévét magának, meg még sok mást is, de végül a Bibliát választotta. Pedig volt már neki egy, de mivel azt otthon hagyta, így a könyvre esett a választása s látta, hogy abból fogyott a legkevesebb.

- Jól választottál. A világ tele van olyan dolgokkal, amelyekkel szívesebben töltenek időt az emberek, ahelyett, hogy a Szentírást olvasnák, és időt töltenének Urukkal. Sajnos sok keresztény is beleesik abba a hibába, hogy mindent az Úrral való kapcsolata elé helyez.

De Te ne tedd! Olvass sokat a Bibliából, hogy formálódjon a szíved, s soha ne helyezd Istent az utolsó helyre! Bátran kérd ki a véleményét minden dolgodban, hogy az Ő akarata szerint tudj cselekedni!

Aztán elérkeztek az Igazság állomásához. Noncsi kinézett az ablakon és látott egy nagy hegyet, amelyről a vízesés csobogó hangja olyan hívogató volt. A vonat másik oldalán is ugyanez a látvány tárult szeme elé, s az még hívogatóbbnak bizonyult az előbbinél.

- Miért jöttünk ide? És itt mi a tanulság, mert ugye ezzel is, akartok nekem valamit tanítani? –tette fel sorban kérdéseit a leányzó.

- Okos vagy! Nézd csak meg a kettőt. Az egyik a természet valódi csodája, a másik viszont csak hamisítvány, háromdimenziós mozi filmvetítés. Ezzel arra szeretnénk tanítani, hogy légy óvatos!

Tudod, sok hitető van a világban, akik hamis tanításokkal és csodákkal akarnak a maguk oldalára embereket állítani, s még az Úr gyermekeit is el akarják hitetni és meg akarják téveszteni. De te csak hallgass mindig a szívedre, kövesd a Jó Pásztort, s csak azt fogadd el, amit a Biblia tanít neked!

A végső állomás a Tanítványság állomása volt. Áthaladtak egy csatatéren s láttak Júdásokat és Pálokat csatázni. A Júdások oldalán olyanok álltak, akik engedtek valamilyen kísértésnek, és átálltak egy pillanatnyi földi örömért a rossz oldalára. A Pálok viszont harcoltak a bűnökkel, a kísértésekkel, s Jézus oldalán a jóért, jóval harcoltak.- Noncsi Tiéd a döntés felelőssége!  

A Júdások vagy a Pálok oldalához szeretnél tartozni? – kérdezték tőle az angyalok!De a leányzó szívében pecsétként ott volt a válasz. Ő a jó oldalán szeretne harcolni egy jó ügyért, s tudta, hogy a kísértéseknek nehéz ellenállni, de Jézust választani s Érte néha dolgokról lemondani a legnagyszerűbb választás.Az angyaloknak ezt felelték erre:

- Drága gyermeke az Úrnak, maradj meg azon az úton, amelyen elindultál, s legyél Pál, hogy célt érhess! Az utazásod egyelőre véget ért a Mennyei járaton, ideje haza menned! Vésd az eszedbe jól, amiket itt tanultál, s ne engedd soha, hogy a jó magokat kilopják a szívedből!

A mozdonyvezető visszafelé vette az irányt, s a vonat a legszebb tájakon haladt Noncsiék háza felé.

A lány bátran és az öröm mámorában énekelt az angyalokkal, megkóstolta a mézédes gyümölcsöket, amelyeket az út menti fákról szakított le, kipróbálta az angyalok trombitáját és hangszereit, sőt még a vonatot is vezethette egy kis darabon.

Aztán mikor a vonat fütty a végállomást jelezte, megköszönte a felejthetetlen utazást, s integetett az angyaloknak, és a masinisztának.A kerekek elkezdtek csikorogni, ezzel jelezték, hogy a vonat készen áll az indulásra. Az angyalok a következő dallal köszöntek el Noncsitól:

- Kicsi lány, néked szól a dal. Lant zendülj, hárfa pendülj, dob perdülj, ének csendülj: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd a szívet, a szívedet, mert onnan indul ki az élet, az életed! Kicsi lány ezt sose feledd! Szeretettel búcsúzik a 777-es járat tőled.

A lány szemeiben könnycseppek jelentek meg a meghatódottságtól, és addig álldogált az ajtóban, amíg hallotta a zenét, majd a vonat tovatűnt a messzi távolban.

Noncsi álmosan bújt vissza ágyacskájába, hogy kipihenhesse magát, s újult erővel futhasson neki a következő napoknak elfojthatatlan vággyal és energiával a Jóra!A kíváncsi holdacska és csillagocskák megvárták, míg a hazatért utas álomra szenderül, aztán folytatták a ragyogást az égbolt éjszakai csendjében.

Forrás: Baksa Lívia