„Mindennek megszabott ideje van, és minden szándéknak megvan a maga ideje az ég alatt:” Préd 3,1

 „Egész éjjel nevetni fognak?” – kérdezte mókás fintorral a férjem. „Nem tudom” – feleltem kuncogva. „De remélem. Olyan hang ez, amit boldogan hallgatok.”

Kamaszlányunk meghívta hozzánk aludni az egész szurkoló lánycsapatot a kosármérkőzés után. Ahogy megérkeztek, házunk megtelt nevetéssel, csiviteléssel, miközben vidáman majszolták a pizzát és a csokis kekszet.

Lefekvés után nem tudtam elaludni. Nem a vidám hangoskodás miatt, ami természetes, ha egy ház tele van kamaszlányokkal, hanem azon gondolkoztam el, vajon még hányszor lesz alkalmam vendégül látni éjszakára egy csivitelő lánycsapatot. Gyermekeim gyorsan növekedtek, tudomásul kell vennem, hogy egy új szakasz közeledik az életünkben.

Elgondoltam, mi minden fog hiányozni, mikor ősztől már nem csak az egyik, hanem mindkét lányom kollégiumba költözik. A fiunk még pár évig itthon lesz, de attól még szülő voltunknak ez a szakasza lassan véget ér. Elnehezedett a szívem.

Emlékszem, hogy ugyanezt éreztem, mikor apróságaim kinőtték a bölcsőt, és rácsos ágyba költöztek. Mikor a lányaim félretolták a babákat és a hajszalagokat, s körömfestés meg divatos ruhák iránt kezdtek érdeklődni. Mikor a fiam már nem aludt többé a macijával. Mikor az elemi osztályok biztonságából bekerültek a felső tagozat félelmetes világába. Mikor leszálltak a bicikliről, és az autó volánja mögé ültek.

Csak feküdtem a sötétben, s ahogy mindezt végiggondoltam, egy meleg könnycsepp indult útjára a szemem sarkából. Ugyanakkor megéreztem Isten simogató vigasztalását, hogy változhat ugyan az életem, de Ő változatlanul velem marad. Imádkozni kezdtem, és éreztem, hogy Isten arra biztat, örüljek a szülőlét minden fázisának, ne sirassam azt, ami elmúlt, mert gyermekem áldás az élet minden szakaszában.

A Salamon királynak tulajdonított Prédikátor könyvében olvashatunk arról, hogy az életben mindennek megvan a maga ideje. Apja, Dávid király halála után Salamonnak megjelent álmában Isten, és felajánlotta, hogy kérjen bármit, megadja neki. Salamon nem győztes hadjáratokat vagy mesés gazdagságot kért, hanem bölcsességet az élet megértéséhez (1Kir 3,5. 10-13). Salamon nem említi a szülőlétet a Prédikátor könyvében, de bölcs tanácsai erre az életállapotra is érvényesek.

Mai alapigénk arra figyelmeztet, hogy az élet időszakok sorozata, és minden Isten időzítése szerint, az Ő ellenőrzése alatt történik: „Mindennek megszabott ideje van, és minden szándéknak megvan a maga ideje az ég alatt:” Préd 3,1

A Prédikátor 3,2-8 olyan élettapasztalatokat sorol fel, melyek a szülői létre is érvényesek. Megvan az ültetés és az aratás időszaka, ideje van a sírásnak és nevetésnek, a szomorkodásnak és az örömtáncnak. Ideje az ölelésnek és az elfordulásnak. Ideje a keresésnek és a keresés feladásának. Ideje a széttépésnek és az összevarrásnak. Ideje a beszédnek és a csendnek. Ideje a megtartásnak és az elengedésnek.

Szülővoltunk tapasztalatait megtaláljuk szétszórva ebben a bekezdésben. Ha el tudjuk fogadni, hogy a szülőségnek különböző szakaszai vannak, megengedjük Istennek, hogy bátorítsa szívünket az egyes időszakokban, feltöltse lelkünket kitartással és megértéssel, átitassa elménket bölcsességgel, ami nemcsak ahhoz kell, hogy átvezessen az egyes szakaszokon, hanem hogy Isten ajándékának tekintsük mindegyiket.

Akármelyik szakaszt éljük most, fogadjuk el örömmel, és sütkérezzünk az áldásaiban. Ha elfogadjuk az időszakokat, békét talál lelkünk, hisz tudhatjuk, hogy épp ott tartunk, ahol Isten akarata szerint lennünk kell, és Ő fel fog készíteni minket életünk következő szakaszára is.

A házam talán nem lesz mindig hangos a nevetéstől éjféltájban, de ha bízom benne, hogy Isten velem van, a szívemben mindig ott lesz az öröm.

Uram, köszönöm a szülői, nagyszülői vagy nevelőszülői méltóságot, a kicsinyeket, akiket a gondjaimra bíztál. Segíts, hogy minden életszakasz minden percét élvezni tudjam, és ha megfájdul a szívem az idő múlása miatt, mindig Nálad keressek vigasztalást. Jézus nevében, Ámen.