"Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked."

(Sofóniás 3:17)

Pillanatok alatt ideért a December. Az Advent ezen időszakában legtöbben a Karácsonyra készülődünk. Ajándékok után futkosunk, ezeket díszcsomagolásba öltöztetjük... Biblia verseket olvasunk Lukács evangéliumából és Ézsaiás könyvéből, és a születés történetén gondolkodunk. Úgy tűnik ebben a hónapban mindenki szeretni akarja a szomszédját, adományozni szeretne a szegények számára. Sokszor ebbe az időszakba igyekszünk besűríteni mindazt, amit egész évben tennünk kellene, hiszen nem Isten ajándékát kellene bemutatnunk, Jézus jelenlétét megélnünk máskor is a mindennapjainkban?

Mostanában egy kicsit elgondolkodtam az Adventről és a reménységről... A próféciákban felcsillanó fény a reményt sugározta. Valószínűleg sokan ismerjük a következő verset:

"Ezért maga az ÚR fog nektek jelt adni: Íme egy fiatal nő teherben van, és fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezik el."

(Ézsaiás 7:14)

Ehhez hasonló próféciák azt a reményt közvetítettek Izráel népének, hogy Isten nem fogja őket elhagyni. A legsötétebb napjaikban Ézsaiás és a többi próféta az Úr üzenetével bátorították őket: nem fognak örökké a rabszolgaság és bűn vermében vesztegelni, nem feledkezett el róluk az Úr. Mert Immánuel azt jelenti, hogy "Isten velünk van", és talán ez a prófétai üzenet legmegrázóbb mondanivalója.

Napjaink épp oly sötétnek tűnhetnek most is, mint egykor voltak. Mindenhonnan háborúk híreit halljuk, civil áldozatokról és katonák haláláról szólnak a híradások. Gyerekek bántalmazást szenvednek és gyakran éheznek. A hajléktalanság problémájával szinte minden utcasarkon találkozunk. Családok szakadnak szét kapzsiság, gyűlölet, önzőség és büszkeség miatt. De éppúgy, ahogy a prófétát reményt adtak az ókori izraelitáknak, mi is reményt tudunk adni környezetünknek azáltal, hogy figyelmüket Jézus Krisztusra irányítjuk.

"...íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig"

(Máté 28:20)

Az üzenet örök érvényű: Immánuel. Velünk van az Isten. Mert Isten erről biztosít bennünket! A történelem során újra és újra elmondta ezt az üzenetet, majd Jézus Krisztus személyesen meg is erősítette, kézzel fogható valósággá is tette  számunkra.

Nem ez a leghatalmasabb örömhír, a legfőbb reménység amire valaha is vágyhattunk?

Küzdelmeink, botlásaink, hibáink és félelmeink ellenére Jézus Krisztusba vetett áldott bizalmunk lehet, mert Ő nem csak most van velünk, hanem velünk is marad az Ő Szentlelke által, míg meg nem látjuk Őt ismét eljönni értünk az ég felhőiben.

Életed mely területén van szükséged reménységre? Ne feledd: Isten számára soha sincs reménytelen helyzet!

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek."

(Jeremiás könyve 29:11)

"Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók."

2Korinthusbelieknek írt levél, 4:16-18

"A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak."

Rómabeliekhez írt levél 12:12