Egy gazda szeretett volna eladni néhány kiskutyát. Festett egy táblát, amelyen a négy kölyköt reklámozta. Azután elindult, hogy a birtoka szélén levő oszlopra tűzze.

Amikor az utolsó szöget ütötte be, valaki meghúzogatta a ruháját. Ahogy lenézett, tekintete egy kisfiúéval találkozott.




– Uram – szólt a gyermek –, szeretnék venni egy kölyköt. – Nos – mondta a gazda, miközben letörölte tarkójáról az izzadságot–, ezek a kölykök jó vérvonalúak, és elég sokba kerülnek. A fiú lehajtotta egy pillanatra a fejét, azután mélyen a zsebébe túrt, elővett egy maroknyi aprópénzt, és a gazda felé nyújtotta.

– Ennyi pénzem van. Elég arra, hogy megnézhessem őket?

– Persze – válaszolta a gazda, és füttyentett egyet. – Ide, Foltoska! A kutyaház felől odafutott az anyakutya, akit négy kicsi szőrgombóc követett. A kisfiú a drótkerítéshez nyomta az arcát. Szeme ragyogott a boldogságtól. Ahogy a kutyák elérték a kerítést, a kisfiú valami mozgolódásra lett figyelmes a kutyaház felől. Lassan, lassan még egy kis szőrlabda jelent meg, sokkal kisebb, mint a többiek. Azután, valahogy furcsán bicegve, minden erejével megpróbálta utolérni a többieket.

– Azt a legkisebbet szeretném! – mondta a kisfiú, a csenevészre mutatva.

A gazda leguggolt a kisfiú mellé, és így szólt:

– Fiam, te nem akarhatod azt a kölyköt. Sosem tud majd úgy futni és játszani veled, ahogy más kutyák. Erre a kisfiú elhátrált a kerítéstől, lehajolt, és elkezdte feltűrni az egyik nadrágszárát, felfedve az acélrudat, amely végigfutott a lába két oldalán, és egy speciális cipőhöz csatlakozott. Visszanézve a gazdára ezt mondta:

– Látja, uram, én magam sem tudok valami jól futni, és ennek a kiskutyának olyasvalakire van szüksége, aki megérti. A gazda a könnyeivel küszködve lehajolt, és felemelte az apró kölyköt. Óvatosan tartva a kisfiú kezébe adta.

– Mennyibe kerül? – kérdezte a kisfiú. – Semmibe – válaszolta a gazda –, a szeretet és a gondoskodás nem kerül semmibe. 

Tanulság: A világ tele van olyan emberekkel, akik megértésre és szeretetre várnak.