"Ezékiás és az egész nép örvendezett azért, hogy az Isten helyreállította azt (*az istentiszteletet az ÚR házában - ld. 35 vers) népe számára, hiszen hamar megtörtént ez a dolog."

2Krónikák 29,36

Van, hogy a dolgok csak nagyon lassan haladnak előre és az idő csak vánszorog. Van, hogy úgy tűnik, mintha minden ellenünk dolgozna, mintha semmi sem akarna sikerülni. Ezek a tapasztalatok fájdalmasak, nehezek. Nem szívesen emlékszünk vissza rájuk.

De van, amikor szinte minden magától megoldódik, minden, amit csak elterveztünk, sikerül.

Ilyenkor azt szeretnénk, ha mindig így történnének a dolgok és azon gondolkodunk, hogy lehetne ezt lemásolni, megtanulni, hogy megismételhessük. Ebben a történetben van néhány tanulság, ami elvezethet a megoldáshoz.

1. Akard a jót és tegyél érte!

Ezékiás apja, Áház volt az, aki bezáratta a templomot, berendezését összetörette, az aranyat hűbérurának adta és eldöntötte, hogy felhagy hitével és ezután legyőzői isteneit fogja imádni. A papokat és a Lévitákat szélnek eresztette. Új munkát kellett keresniük. Minden város főhelyére bálvány oltárokat emeltetett és teljesen átalakította az ország arculatát. Bár Ezékiás ifjú királyként, apja halála után ezeket az állapotokat örökölte, mégsem akart azokban maradni.

Szívében élt a remény, hogy helyreállíthatja azt, amit atyja lerombolt és akarta is, annak megvalósítását. Ez az akarat szilárd elhatározásra vezette őt, ami tettekre sarkallta.

Mi is sokszor akarjuk a jót, de mégsem jutunk odáig, hogy tegyünk is érte. Ezékiással ellentétben azért, mert amit tennünk kellene megrémít bennünket. A teendők sokasága elbizonytalanít. A királyt semilyen tekintély sem tudta eltántorítani akaratától.

2. Dolgozz együtt Istennel!

A fiatal uralkodó tudta, hogy Teremtője akaratát hajtja végre. Pontosan ez adott elég bátorságot ahhoz, hogy szembeszálljon apja végakaratával, hogy elvesse annak tekintélyét.Nem gondolt az ellenségre sem, a múltbeli kudarc tapasztalata sem rémítette. Meggyőződött arról, mit akar az Úr és ő is azt akart tenni.

Ez a mi feladatunk is, keresni Isten akaratát az életünkben. Sokféle tekintély, hatalom, tapasztalat próbálhat minket eltéríteni a helyes útról, de ne engedjünk neki. Higgyük el, csak akkor vagyunk jó helyen, ha Megváltónk akarata szerint cselekszünk.

3. Adj dicsőséget Istennek!

Megfigyeltük a szövegben, hogy az emberek annak örültek, hogy Isten állította helyre a templomi szolgálatot? Pedig Ezékiás rendelte el, hogy hívják vissza a papokat és a Lévitákat. Az ő és támogatói döntése volt a templom kapujának újbóli megnyitása, majd felújítása. Ők hozták helyre annak belsejét, termeit, majd felszentelték azt.

Az emberek mégsem őket dicsérték. Miért? Mert ők nem maguknak tulajdonították a sikert, hanem Istennek. Tudták, Nélküle nem ment volna. Vele viszont szinte minden magától megoldódott.

Amikor helyesen járunk el, nekünk is ezt kell tennünk:

Istennek kell adnunk a dicsőséget. Hiszen ki volt az, aki a jóra késztetett minket? Ki volt az, aki ötleteket adott? Ki segített társakat találni? És végül ki tette simává az utat, hogy szinte minden magától végbe ment? Nem más, mint Isten, az Ő gondviselése, az Ő kegyelme. Mint ahogy Reményik Sándor fogalmaz a Kegyelem című versében:

"Először sírsz.

Azután átkozódsz.

Aztán imádkozol.

Aztán megfeszíted

Körömszakadtig maradék-erőd.

Akarsz, egetostromló akarattal –

S a lehetetlenség konok falán

Zúzod véresre koponyád.

Azután elalélsz.

S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.

Utoljára is tompa kábulattal,

Szótalanul, gondolattalanul

Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

Ennek megtapasztalása ad és adjon igazi örömöt mindannyiunk szívébe!