Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL

Erdélyi keresztények-HATÁROK NÉLKÜL hírei

A TE FELADATOD!

9 éve | Miclausné Király Erzsébet | 1 hozzászólás

Egyszer nagy szárazság köszöntött be a pusztán.

Először a fű barnult el és sült ki.

Aztán a bokrok és a kisebb fák is kihaltak.

Nem esett az eső, a frissülést hozó reggeli harmat is elmaradt.

Sok állat szomjan halt, mert csak kevésnek volt ereje kimenekülni a sivatagból.

A szárazság tovább fokozódott.

Még a legerősebb és legidősebb fák is, melyeknek gyökerei mélyen a földbe hatoltak, elvesztették leveleiket.

Minden kút és folyó, forrás és tó kiszáradt.

Egyetlenegy virág maradt életben, mert egy egészen kicsi forrás pár csepp vizet adott neki.

De a forrás kétségbeesett:

"Minden kiszárad, szomjan hal és elpusztul, és én mindezen semmit nem tudok változtatni. Mi értelme van még annak, hogy pár csepp vizet hozzak fel a mélyből a felszínre?"

Egy vastag, öreg fa állt a közelben. Hallotta a forrás panaszát, és mielőtt meghalt, ezt mondta neki:

"Senki nem várja tőled, hogy az egész pusztaságot felvirágoztasd.

Neked csak az a feladatod, hogy egyetlen egy virágnak életet adj. Semmi több."

Címkék: tanmese

Kapcsolódó hírek:

Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról

A KIS CSAVAR/tanmese/

AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA

RÖVID TÖRTÉNETEK

Kommentáld!

Hozzászólások

Szabó Tamás üzente 9 éve

Valahol ki van jelölve helyed…

Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved – azért van,
hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
ott is, ahol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég… siess… keresd,
Ki van jelölve a helyed.
Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
másként céltalan lesz az életed,
s a sors ekéje bármily mélyen szánt,
mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
s nem veszi hasznát
sem az ég, sem a világ.

Bódás János verse

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: