Volt egyszer egy gazdag öreg zsidó, akinek szörnyen rigolyás természete volt. Egy napon meglátogatta a rabbit, hátha segíteni tudna neki abban, hogy rájöjjön, mi a baj vele.
Miután egy ideig beszélgettek, a rabbinak eszébe jutott egy jó módszer arra, hogy szemléltetéssel rávezesse az öregembert élete problémájára. Kezét megfogva az ablakhoz vezette, majd arra kérte, hogy nézzen ki, és mondja el, mit lát. Az ember ott állt egy pillanatig, majd azt mondta:
"Látok néhány férfit és asszonyt, és egy pár gyereket."
"Nagyszerű" - szólt a rabbi.
Ezután ismét megfogva az öregember kezét, a szoba másik felében álló tükörhöz vezette.
"Most nézzen bele, és mondja el, mit lát!"
Az öregember szemöldökét ráncolva azt mondta:
"Hát nyilván magamat látom."
"Érdekes" - válaszolta a rabbi. - "Az ablak üvegből van, és a tükör is üvegből van. De a tükör üvege ezüsttel van bevonva. Ahogy ezüst kerül rá, már nem lát mást, csak önmagát."
Te is, ha az öregemberhez hasonlóan "ezüsttel vonod be az életedet" (pénz, jómód), boldogtalan leszel. A boldogtalanság legyőz, hiszen már nem gondolsz másokra, és elkezdesz csak magaddal törődni. Az ember úgy érezheti magát boldognak, ha szereti Istent, és jobban szeret másokat, mint saját magát.
Nincs nyomorultabb a hiú, énközpontú embernél.
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK