Panasz érkezett a püspökhöz egyik falusi gyülekezetből, hogy lelkipásztoruk olyan unalmasan prédikál, hogy mindig mindenki alszik az istentisztelet alatt, próbálja áthelyezni valamelyik más egyházközséghez. Erre a püspök elhatározta, hogy váratlanul betoppan majd erre az altató istentiszteletre.
Amikor a bepanaszolt lelkipásztor felment a szószékre, s megpillantja a máris szunyókáló gyülekezetben a püspököt, mentő ötlete támadt, s így kezdte prédikációját.
- Kedves testvéreim! Egy nagy vallomással tartozom a gyülekezetnek.
Erre máris felfigyeltek a hallgatók. A következő mondatra aztán már a többség csupa fül volt.
- Be kell vallanom, hogy életem legboldogabb óráit egy olyan asszony karjaiban töltöttem, aki másnak a felesége volt.
Aki még mindig aludt, azt már könyökkel bökdösték a mellette ülők, hogy ébredjen már. A lelkipásztor így folytatta:
- És tudjátok, ki volt ez az asszony? És tudjátok, ki volt ez az asszony? - csigázta a gyülekezetet, melynek tagjai közül már senki nem aludt, sőt kíváncsian kezdtek körülnézegetni a női padsorokban.
- És tudjátok, ki volt ez az asszony? - kérdezte újra a kíváncsiságtól pattanásig feszült figyelemmel érdeklődő gyülekezet felé fordulva, majd kimondta a nevét:
- Az édesanyám volt.
Kapcsolódó hírek:
Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról
A KIS CSAVAR/tanmese/
AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS MAI VÁLTOZATA
RÖVID TÖRTÉNETEK