"Hiszen Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit."
Galata 5.6
Olyan sokszor a hatás–ellenhatás törvénye mozgatja az életünket. Egyik szélsőségből a másik szélsőségbe esünk, s közben hajlamosak vagyunk szem elől téveszteni a lényeget. Készek vagyunk késhegyre menő vitákat folytatni kevésbé fontos kérdéseken is, s közben megsebezni a másikat. Ragaszkodunk szokásokhoz, vagy éppen tüntetőleg elhagyjuk, elutasítjuk őket.
Ezt tették az apostoli korban is a körülmetélés kérdése kapcsán. Voltak, akik azt mondták: a pogányok csak akkor üdvözülhetnek, ha körülmetélkednek, és megtartják a mózesi törvényeket. Voltak, akik tagadták ezt, és kiálltak amellett, hogy Isten elfogad Krisztusban akkor is, ha nem vagy körülmetélve.
Pál apostol mindkét felet figyelmezteti valamire: a Jézus Krisztussal való kapcsolatban nem ez a döntő. Önmagában sem a körülmetélkedés, sem a körülmetélkedés hiánya nem hordoz győzelmet. Ami igazán számít: az a szeretet által működő hit.
Az isteni szeretet – amely mindent odaadott értünk – rendelkezik hatalommal, hogy átformáljon bennünket, s bizalmat ébresszen bennünk. S az isteni szeretetre adott válaszunk – a mi szeretetünk Isten iránt – teszi hatékonnyá a hitünket, munkálja bennünk az engedelmességet, és az emberek iránti szeretetet. Ennek az átélése a legfontosabb. Persze fontos kérdések a tanításbeli kérdések, azonban hiába foglalja el valaki a helyes tanbeli álláspontot, ha közben a lényeget mégis szem elől téveszti… Bárcsak minél többször felismernénk mi az, ami igazán számít!
Legyen áldott a napod!
Kapcsolódó hírek:
Bizalom és reménység
Eljön a nap...
Krisztusban beteljesedve
Hiszek az életben