Karácsonyra készülve sok minden történik velünk. Sokat gondolunk szép és nagy dolgokra, ami különlegessé teszi az évnek ezt a várva várt időszakát. Úgy gondolom, karácsony lehet minden olyan nap számunkra, amikor igazán közel jön hozzánk Jézus és megmagyarázhatatlan nagy dolgokat visz végbe bennünk.

Nem olyan régen műtétre kellett befeküdnöm a Sebészeti Klinikára. Abban az emberben, aki tudja, hogy altatni fogják, megfordul: Vajon felébredek majd? A műtétre való felkészülés utolsó percei izgalommal és feszültséggel telik volt számomra is.

Komolyan átgondoltam eddigi életemmel kapcsolatos dolgokat.

Tudtam, hogy most már nagyon rövid az idő és kértem az Urat csendesítse el szívemet és adjon békességet.

Ahogy elkezdtem énekelni magamban, és tudatosan Isten bátorító, vigasztaló igéire gondoltam, lassan engedni kezdett bennem a feszültség.

Egyre tisztábban és világosabban láttam, hogy ez az amire már olyan régen vágytam, hogy minden gondolatom és figyelmem a mennyei dolgokra irányuljon.

Hogy eltörpültek mellettük kicsinyes aggódásaim és félelmeim!

Csodálkoztam magamon, hogy már nem remeg a kezem és nem csuklik el a hangom, mikor megkérdezték a nagy kerek műtőlámpák fénye alatt: "Nem fél-e a műtéttől?". Két kezemet széttárták, és az infúzió bekötésével foglalkoztak. Ekkora már nem volt nehéz kimondani: "Legyen meg a Te akaratod!"

A saját életem felől sem volt könnyű ezt megharcolnom, de amikor kicsi fiamat (Jonatánt) akarták altatni, nagyobb küzdelem volt anyai szívemnek. Könnyeimmel küzdöttem, mégis mosolyogtam, hogy ne féljen.

Tudtam, hogy beteg a szíve és veszélyes lehet számára egy ilyen beavatkozás.

Amíg az altató nem hatott, fogtam a kezét és igyekeztem vidám, jókedvű lenni és biztosítani arról, hogy az Úr vigyázni fog rá (1,5 éves volt). Teljes nyugalommal aludt el, de utána kitört belőlem minden visszatartott sírás.

Tudtam, hogy Isten megengedi ezt a fájdalmat is az életemben, hogy megértsem valamelyest, hogy mit jelenthetett számára elengednie a fiát erre a világra. Bár ezek az események fájdalmasak voltak, mégis olyan élményt adtak, szívembe, ami nagyon közel hozta hozzám Megváltómat, és kimondhatatlan örömet és békességet adott.

Megértettem, hogy az igazán értékes dolgok a fájdalom tüzében születnek meg. Így lehet csak erős és őszinte egymás iránti szeretetünk is, ha átélünk olyan dolgokat, amik közel, igazán közel visznek Őhozzá.

Ezért úgy gondolom, nem csak egyszer van karácsony az évben, hanem ahányszor csak találkozunk vele ilyen személyesen. 

Áldott készülődést kívánok a  karácsonyhoz!

-Kovácsné Aklán Gyöngyi-